2020. április 6., hétfő

Nagyhét a koronavírus árnyékában


Nem tudom ti hogyan vagytok vele, de engem egyszerre tölt el megnyugvással és félelemmel az itthoni karantén. Megnyugvással, mert van idő itthon sütni-főzni, amit amúgy nagyon szeretek, de az elmúlt egy-két évben a rohanás mellett, az edzések, a tanulás, a munka mellett, egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy jusson rá időm. Nem kell megbeszélésre rohanni, nem kell mindig készenlétben lenni, hanem picit le tudok nyugodni, lassulni. Másrészről viszont minden nap egy újabb "para", hogy ugye mindenki jól van a családból, vigyáz magára, nem kapta el ezt a kórságot. Vagy esetleg már rég túl vagyunk rajta csak nem tudunk róla? Szerintem tudjátok miről beszélek...és hasonló érzésekkel küzdhettek ti is.

A hétvégén lángost sütöttem (recept majd külön posztban kerül feltöltésre). Ahogy már írtam róla, a kovász megtanít arra, hogy jelenlégy a saját életedben. A kovász egy csoda. Tanító mester, akire érdemes figyelni, általa pedig a jó Istenhez és magadhoz is közelebb kerülhetsz. Számomra a nagyhét minden évben a befelé figyelésről (is) szól. Arra emlékeztet, hogy Jézus értem is meghalt a kereszten. Megváltott. A bűneim és a hibáim ellenére is szeret. Feláldozta magát értem is. Ha nyitott szívvel befogadom, akkor megtapasztalhatom ezt az önzetlen szeretetet, a megváltó kegyelmet. Virágvasárnap a Szentmisén felolvassa minden pap a Passiót. Jézus és tanítványai a zsidó hagyományokat és ünnepeket megtartva, húsvétra érkeztek Jeruzsálembe.

A húsvét, a pészach, minden zsidó ember számára az év legnagyobb ünnepe; a zsidó nép Egyiptomból való kiszabadulására emlékeznek ekkor. A pészach szó elkerülést, kikerülést jelent, ami arra utal, hogy Isten tíz csapást küldött Egyiptomra, és a tizediknél Isten angyala megölt minden elsőszülöttet, de ez Izrael népét kikerülte, őket nem érte csapás. A pészach jelenti a kovásztalan kenyér ünnepét is, ami arra utal, hogy hét napon keresztül zsidó nem ehet, nem birtokolhat semmi kovászos ételt, mert annak idején olyan hirtelen és gyorsan kellett menekülniük, hogy amíg a fáraó üldözte őket, a tésztának nem volt ideje megkelni.

A zsidó húsvét, most a Bibliát olvasva és tegnap a virágvasárnapi misét hallgatva, idén egy újfajta jelentést kapott. Életem első kovászát nevelgetem, abból sütök. Az élesztővel való sütés nem adja meg azt az élményt és elmélyülést, amit egy kovászos étel elkészítése. Amikor szombaton lángost sütöttem és vasárnap még a maradék lángosból és kenyérből falatoztunk, bele sem gondoltam a fentiekbe.

Sajnos idén nem tudunk templomba menni, közösségben megélni a keresztény húsvét csodáját. Nem tudunk nagycsütörtökön együtt áldozni és Jézus áldozatára emlékezni sem. Viszont virrasztani szabad a négy fal között is. Elcsendesedni, befelé figyelni és meghallani a jelen helyzet tanítását, lehet. Nem veszi el tőlünk senki ennek a lehetőségét. Érdekes belegondolni, hogy volt-e olyan, hogy a pap üres templomnak tartson misét. Olyan biztosan volt, amikor a háborúk miatt egy kis csoportja ment csak az embereknek misére, vagy házaknál miséztek, mert féltek. Történelmet írunk és élünk meg. Most még talán alig értjük ennek a jelentőségét, idővel fog elmélyülni ennek a jelentősége az életünkbe. No meg a következmények által, amik hónapok, évek múlva is érezhetőek lesznek. Akár az emberi veszteségek, vagy a gazdaság által.

A nagy hét és a készület, a keresztény egyházi szokásaink, a Passió történetének olvasása, kívánom, hogy mindenki szívébe békességet hozzon. Tudjunk türelmesebbek lenni egymással, magunkkal. A sok koronavírusos hír mellett, találjuk meg azt a jót, amit a járvány magával hozott az életünkbe. Szeressük egymást, ha most csak távolból lehet, akkor távolságot tartva. Találjuk meg a módját annak, hogy családtagjaink az elszeparáltság ellenére is velünk lehessenek és ne érezzék magukat egyedül. Találjátok meg ezen a héten azokat a lehetőségeket, amelyek a kereszténység legszentebb ünnepének elő-hetében erőt tudnak adni a bezártsághoz, a bizonytalanság, a félelem leküzdéséhez. 

Bízzunk! Mert a húsvét üzenete, Jézus Krisztus feltámadása, a Szentlélek kiáradása, hitünk legszentebb ajándéka, velünk van minden napon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése