Az elmúlt egy évben öt, azaz öt darab blogbejegyzést írtam csak. Aki régebb óta olvassa - inkább csak olvasta - az írásaimat, tudja ennek az okát. A blog úgy született, hogy azt gondoltam ilyenkorra már a "saját portám háziasszonya" leszek. Az élet, és a jó Isten ezt másként gondolta. Hallgattam, mert ha lett is volna mit mondanom, nem tudtam hogyan fogjam meg, vegyem fel újra a ritmust és mit tudnék a címben foglaltakhoz hozzátenni.
A december az évnek azon időszaka, amikor mindenkit elönt valami furcsa érzés - talán a szeretet ;). Jön a Karácsony, a hóesés, belengi a várost a forralt bor illata. Aki nem szokott kreatívkodni, még ő is egy picit megpróbálkozik vele, ha máskor nem is, de az ajándékok kitalálásakor vagy becsomagolásakor. Esetleg saját maga készíti az adventi koszorút, feldíszíti a lakást, süteményt süt és mézeskalácsot szaggat egyedül, barátokkal, vagy családtagokkal.
Idén az elmúlt évektől eltérően én azt kértem, hogy utazzunk el. Jó messze a megszokottól, a hétköznapoktól, a munkától. Szüleim erre vevők is voltak, így a nagy karácsonyfa elmarad. A fadíszítés, az ajándékcsomagolás, a sütés-főzés a mi családunkban kimarad. Őszintén? Nem bánom, sőt. Kell egy kis felfrissülés, pihenés és leginkább valami új és szokatlan. Viszont teljesen kivetkőzni sem tudok önmagamból, ezért az adventi koszorúm már múlt héten elkészült, a barátnőimnek szánt ajándékok már várják, hogy átadhassam őket és mint minden évben, idén is készítek pár apróságot. Négy éve most már, hogy saját készítésű adventi koszorúm van és annak is, hogy kézzel készített ajándék is kerül a fa alá. Fa ugyan nem lesz, de apróság igen. :) Ami szintén hagyomány most már, hogy az általam készített ajándék az adott év, éppen aktuális hobbiját tükrözik. Tavaly horgoltam, így mindenki horgolt kosárkát, vagy cicát kapott. 2017 január elején vásároltam egy varrógépet, amit nyárig lelkesen használtam is, de a munka mennyiségének megnövekedésével a gép helyére a laptopom került és ellustultam. Most annyit elárulok, hogy leporoltam és a laptop-ot ismét kitúrta a kis duruzsoló masinám a helyéről. Viszont ajándék lévén nem mutathatom meg egyelőre, mert kedves családtagjaim is olvassák a blogot, a meglepetés pedig azért meglepetés, hogy jól meglepődjenek. És már ezzel is túl sokat elárultam.
Viszont, hogy azért adjak is ma valamit nektek megosztok egy IR kompatibilis mézeskalács receptet.
Hozzávalók:
12 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
8 dkg fehér tönkölyliszt
6 dkg rétesliszt
1 ek. mézeskalács fűszerkeverék
6 dkg eritrit
1/2 kk. szódabikarbóna
1 csipet só
1 vaniliarúd kikapargatott magjai
7,5 dkg vaj
2 tojás
2,5 dkg cukrozatlan habtejszín
Kenéshez: 1 tojás sárgája
Elkészítés:
A száraz hozzávalókat összekeverjük és belemorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk a tojásokat és jól összegyúrjuk. A tejszínt felverjük, majd ezt is a masszához adjuk és egybedolgozzuk. Amikor ez készen van, frissen tartó fóliába tesszük és legalább 2 órát hűtőben pihentetjük.
Ha gyúródeszkád van enyhén lisztezd meg, ha szilikonos lapod, akkor arra nem szükséges plusz liszt. Terítsd ki a tésztát és 2-3 mm vastagságúra nyújtsd ki. Eztán szaggasd ki a formákat, majd helyezd sütőpapírral bélelt tepsire és kend meg a felvert tojássárgájával a mézeskalácsokat.
180 fokra előmelegített sütőben 7-8 perc alatt készre sütjük. Figyelgesd és amikor már van színe, akkor vedd ki gyorsan!
Próbáljátok ki és küldjetek képet nektek hogy sikerült. :)
