2016. szeptember 7., szerda

Utolérni magunkat

Nem győzöm utolérni magam a teendőkkel és máris itt a szeptember. A nyár úgy elrepült, mintha nem is létezett volna. Ennek oka talán a sok munkahely váltás is, ami ugyan adott okot és időt a pihenésre, de valahogy mégsem úgy kezdem a szeptembert, mint aki nyaralt két hetet és teljes lazulás után csap bele a lecsóba.

Munka és egészség

A szeptemberi hónap első számú kihívása az új munkahelyemmel való "megbarátkozás" és az oda való beilleszkedéssel kezdődik. Mindemellett a csodás laboreredményeimből erőt merítve nagyobb hangsúlyt kell fektessek a sportra is. Kisebb sokkhatásként ért augusztus közepén-végén, mikor a pajzsmirigy ultrahangon közölték velem, két PM lebenyből nekem az egyik hiányzik. Valahogy genetikailag így lettem összerakva. Csodás. Nőgyógyászomat nem csak szakmai precizitása, de humora miatt is nagyon kedvelem. Rövid levelezésünk végén ennyit írt: "Ismerek egy csomó féleszűt is. Ez így jobb..." És milyen igaza van. Ezzel a témán tovább is lendültem és rájöttem, hogy ezután a vérvételek gyakoriságát még komolyabban kell vennem, de kétségbeesésre semmi okom. Viszont a diéta mellett most már muszáj a sporttal is foglalkoznom és megtalálnom azt, amit szeretek, jól esik csinálni és még az inzulinom sem ingadozik alatta, mint a libikókán a gyerekek. 

Sport és mozgás

Első számú új sportom a falmászás. Nevetségesen hangzik az én számból. Hiszen tériszonyom van, és nyáron páromnak teljesen kifakadtam a rövid kis túrázásunk alkalmával a szeles Raxon, hogy én ugyan többet szikla közelébe nem megyek és az egészet csakis miatta csinálom, különben eszem ágában nem lenne bohóckodni holmi magaslatokkal. Ehhez képest hazajöttünk, jól felszívtam magam mérgemben és nővéremmel megbeszéltük kipróbáljuk a falmászást. A közös mászást szeptember elején sikerült is megejteni. Az első alkalom picit megrémített, de nem adtam fel. Másodjára boulder edzésre mentünk a Műfalra (BME Sportközpont), ami nagyon tetszett. Ugyan gyenge vagyok még és tériszonyom van, de bízom benne, hogy idővel mind a két állapot megszűnik és helyette egy szálkás, bátor valaki fog visszamosolyogni rám a tükörből.
Második számú "új" sportom, hogy bérma anyukámmal elkezdtünk közösen mozogni és elmentünk a Life1 Nyugatiba. Bizony! Majd nyolc, vagy kilenc (?) hónappal a bérletvásárlásom után végre lejártam a tíz alkalomból már egyet. :) Van itt haladás és fejlődés, csak picit lassan érő típus vagyok :D Egy kis pénteki Pilates pont jó levezetése volt a hétnek. Másnap az izomlázam nem tudtam, hogy a két nappal korábbi falmászástól van, vagy esetleg ennyire hatékony voltam pilatesen. :)

Háztartási teendők

A lakás viszont továbbra is fut. Sajnos ezt a területet most sikertelenül gondoztam. Lassan szégyenlem is magam miatta, mert irdatlan állapotok kezdenek uralkodni. Ablakmosáshoz még mindig nem sikerült segítséghez jutnom, ezért ha vendégként nálam jársz, kérlek ne próbálj kinézni rajta, mert csúfosan le fogok bőgni előtted. Tehát beszélgessünk inkább a konyhában, vagy találkozzunk máshol, mert a konyhára is ráférne egy kiadós rendrakás. Egy szó, mint száz, kicsit kicsúszott a gyeplő a kezemből, ami a rendet illeti.

Konyhaművészet és diéta

A főzéssel kapcsolatban újra alakul a dolog. Anyukámmal beosztottuk ki mikor főz. Sajnos egyelőre megint rá jut több nap, de majd igyekszem idővel enyhíteni a terheit. Csak álljon be az új rend: munka, sport, páromnak segítés és együtt töltött közös idő. Aztán talán, ha elég kreatívnak érzem majd magam, akkor leírok pár receptet is, amit többször elkészítettem és számomra nagyon beváltak. Diéta fronton különben szerintem egyre ügyesebb vagyok. Ha kevesebbet beszélnék róla, még a párom is elégedettebb és boldogabb lenne, de... egyelőre minden nem lehet tökéletes.

Kreatív hobbi

Ismét csak azt tudom mondani, hogy sajnos mostanában erre sem jutott elég időm. (Hogyan csinálom azt, hogy ennyire kifolyik (?) az idő a kezemből nem tudom, de erős időhiányban szenvedek minden téren.)
A baba ajándékokat végre elkészítettem és meghorgoltam. Csak arra várnak, hogy kis gazdáiknak átadhassam őket. Barátnőm szülinapja ugyan augusztus 27-én volt, sajnos az ő aprósága (kicsiny méretei miatt, amiket előre beharangoztam azt hiszi ujjbábot fog kapni :-P ) erősen félkész állapotban pihen a fonalas zsákomban. És itt a szeptember. Egyetlen, legkedvesebb és legkisebb unokaöcsémnek Artúrnak is szeretnék készíteni valamit negyedik születésnapjára, ami szeptember 30-án lesz. Mit is mondjak. Szorít az idő? Ezen kívül pedig számos remek mintám van, ami ajtódísz készítésére (is) alkalmas lenne, vagy esetleg táskát horgolhatnék magamnak (hahaha ...), kis takarót egy jövendőbeli apróságnak, vagy bármi egyebet.

Dali: Az idő

Idő

Valamit kezdenem kéne ezzel a szóval és azzal, ami mögötte van: IDŐ. Jelenleg annyira hiánycikk, hogy az elmondhatatlan. És akkor én még ne mondjak semmit. Párom elfoglaltságain végignézve, na neki tényleg kéne egy kis "ajándék idő". Ahhoz képest én még dúskálok is benne. Csak rosszul osztom be. Nem vagyok elég hatékony, és kifolyik a kezemből, mint a homok, amit minél jobban szorítasz, annál inkább csurog ki az ujjaid között. No most egy picit így érzem magam.

Szeptemberi feladatok és kihívások

 Ilyet eddig még nem csináltam, de most írok egy feladat listát, amivel utána számadást csinálhatok hó végén.
  • munkába belerázódni
  • lakást rendbe szedni
  • főzést és a táplálásomat normalizálni (+kevesebbet beszélni róla)
  • sportolás (edzések beiktatása és megtartása, minimum 3x egy héten, ideális 4 lenne)
  • saját idő (horgolás, pihenés, olvasás minden egyéb)
  • házikónál segíteni (fizikálisan, lelkileg, és táplálásügyileg)
Biztos van, amit kihagytam, de hirtelen ez is szép. Hó végén számot adok, de addig is hozok nektek valami kreatív ötletet, hogy ha van időtök milyen szuper díszekkel tudjátok a lakást kidekorálni és a lelketeket őszre hangolni. Hamarosan újra jelentkezem, addig is puszi pacsi mindenkinek!