Hello December!

Az elmúlt egy évben öt, azaz öt darab blogbejegyzést írtam csak. Aki régebb óta olvassa - inkább csak olvasta - az írásaimat, tudja ennek az okát. A blog úgy született, hogy azt gondoltam ilyenkorra már a "saját portám háziasszonya" leszek. Az élet, és a jó Isten ezt másként gondolta. Hallgattam, mert ha lett is volna mit mondanom, nem tudtam hogyan fogjam meg, vegyem fel újra a ritmust és mit tudnék a címben foglaltakhoz hozzátenni.

A december az évnek azon időszaka, amikor mindenkit elönt valami furcsa érzés - talán a szeretet ;). Jön a Karácsony, a hóesés, belengi a várost a forralt bor illata. Aki nem szokott kreatívkodni, még ő is egy picit megpróbálkozik vele, ha máskor nem is, de az ajándékok kitalálásakor vagy becsomagolásakor. Esetleg saját maga készíti az adventi koszorút, feldíszíti a lakást, süteményt süt és mézeskalácsot szaggat egyedül, barátokkal, vagy családtagokkal.

Idén az elmúlt évektől eltérően én azt kértem, hogy utazzunk el. Jó messze a megszokottól, a hétköznapoktól, a munkától. Szüleim erre vevők is voltak, így a nagy karácsonyfa elmarad. A fadíszítés, az ajándékcsomagolás, a sütés-főzés a mi családunkban kimarad. Őszintén? Nem bánom, sőt. Kell egy kis felfrissülés, pihenés és leginkább valami új és szokatlan. Viszont teljesen kivetkőzni sem tudok önmagamból, ezért az adventi koszorúm már múlt héten elkészült, a barátnőimnek szánt ajándékok már várják, hogy átadhassam őket és mint minden évben, idén is készítek pár apróságot. Négy éve most már, hogy saját készítésű adventi koszorúm van és annak is, hogy kézzel készített ajándék is kerül a fa alá. Fa ugyan nem lesz, de apróság igen. :) Ami szintén hagyomány most már, hogy az általam készített ajándék az adott év, éppen aktuális hobbiját tükrözik. Tavaly horgoltam, így mindenki horgolt kosárkát, vagy cicát kapott. 2017 január elején vásároltam egy varrógépet, amit nyárig lelkesen használtam is, de a munka mennyiségének megnövekedésével a gép helyére a laptopom került és ellustultam. Most annyit elárulok, hogy leporoltam és a laptop-ot ismét kitúrta a kis duruzsoló masinám a helyéről. Viszont ajándék lévén nem mutathatom meg egyelőre, mert kedves családtagjaim is olvassák a blogot, a meglepetés pedig azért meglepetés, hogy jól meglepődjenek. És már ezzel is túl sokat elárultam.

Viszont, hogy azért adjak is ma valamit nektek megosztok egy IR kompatibilis mézeskalács receptet.

Hozzávalók:
12 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
8 dkg fehér tönkölyliszt
6 dkg rétesliszt
1 ek. mézeskalács fűszerkeverék
6 dkg eritrit
1/2 kk. szódabikarbóna
1 csipet só
1 vaniliarúd kikapargatott magjai
7,5 dkg vaj
2 tojás
2,5 dkg cukrozatlan habtejszín
Kenéshez: 1 tojás sárgája

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat összekeverjük és belemorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk a tojásokat és jól összegyúrjuk. A tejszínt felverjük, majd ezt is a masszához adjuk és egybedolgozzuk. Amikor ez készen van, frissen tartó fóliába tesszük és legalább 2 órát hűtőben pihentetjük.

Ha gyúródeszkád van enyhén lisztezd meg, ha szilikonos lapod, akkor arra nem szükséges plusz liszt. Terítsd ki a tésztát és 2-3 mm vastagságúra nyújtsd ki. Eztán szaggasd ki a formákat, majd helyezd sütőpapírral bélelt tepsire és kend meg a felvert tojássárgájával a mézeskalácsokat.

180 fokra előmelegített sütőben 7-8 perc alatt készre sütjük. Figyelgesd és amikor már van színe, akkor vedd ki gyorsan!

Próbáljátok ki és küldjetek képet nektek hogy sikerült. :)

Negyedév - vége - vagy most kezdődik?

Mindig ígérem, hogy sűrűbben fogok írni, de ez valahogy az elmúlt hónapokban ismét nem jött össze. Most nem teszek felelőtlen kijelentéseket, mert nem tudom lesz-e időm, kedvem, energiám a blogot vezetni és folytatni. Kedves barátnőm azonban hónapok óta rágja a fülem, hogy mutassam meg miket alkottam és írjam le, hogy az első negyedévben mit valósítottam meg az eltervezettek közül, vagy milyen új álmokkal, tervekkel bővült a januári fogadalmam. Most eleget teszek ennek a kérésnek és megosztom veletek. Köszönöm, ha velem tartotok és követtek.

Tervek:

	2017-es év
Terv	Részletezés
Barátok	Jobban ápolni a baráti kapcsolataimat.
Sport	Heti 2x AVIVA, heti 1-2x Boulder, heti 1x Alakformáló, heti 1x Futás
Diéta, IR	Tartani a diétát és változatosabban enni. Több zöldséget fogyasztani!
Vérkép	További javulásokat elérni
PCOS	Továbbra is tünetmentesnek lenni és az IR-es rosszullét hullámokat csökkenteni.
Költözés Budakalászra	Reméljük 2017 Karácsonyát most már tényleg ott töltjük, de ha nem, akkor sem kétségbeesni és szomorkondi.
Tánc	Jó lenne eljutni salsázni, de ahogy 2016-ban, 2017-ben sem dől össze a világ, ha ez nem sikkerül.
Színház	1x-1x elmenni egy jó, - akár picit drágább - minőségi darabra.
Kipróbálni valami újat	2017-ben is szeretnék kipróbálni valami újat. :)
Utazás	Ha nyáron nem is, de mint 2016-ban akár télen elmenni egy pár napra valahova csak kettecskén.
Párkpacsolat	Megértőbbnek és türelmesebbnek lenni. Nehéz év áll előttünk. Ápolni a kapcsolatunkat és támogatni egymást.
Család	Többet játszani Artúrral. És több közös programot csinálni családilag.

És a valóság:

Sok minden történt azóta, hogy ezt a kis táblázatot elkészítettem januárban. Kezdjük a közelmúlt eseményeivel, és ezzel reflektálva picit a párkapcsolatot érintő elhatározásokra. Úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, de jobb volt belátni, hogy ez már nem működött. Ragaszkodtam egy álomhoz, egy emberhez, akit szerettem, és azt gondoltam vele valóra válthatom a családról alkotott képemet. Tévedtem. A különbözőség úgy éreztem, nem lehet akadály. Megváltoztam, idomultam, próbáltam elfogadni azt, amit néha kb. lehetetlen volt. Barátok intettek, nem értettek, de mégis velem voltak jóban, és leginkább rosszban is. Ez persze még inkább igaz az elmúlt napokra. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretnek, és velem vannak. Lélekben támogatnak, erősítenek, segítenek elfogadni, túllépni, más szemszögből nézni az elmúlt három évet. Ezzel pedig az első pontra vissza is térhetek a táblázatban. A baráti kapcsolataimat ugyan néha nyögvenyelősen sikerült ápolni, de valahogy mégis az igaz barátaim mindig mellettem voltak, vannak. Néha messziről figyelve az életemet, máskor húsvér közelségből. Volt egy olyan pont a felsorolásban, hogy ha csak 1-1x is, de színházba menni. Akkor azonban minőségi darabot megnézni, jó helyről, nem sajnálva a költségeket, mert ezek azok az élmények, amikre évek múlva is jó visszaemlékezni. Szombat este elmentünk barátnőmmel az Operettszínházba és megnéztük az Ének az esőben c. darabot. Filmben is nagyon szeretem, ezért reméltem, hogy musicalben is olyan remek lesz. Nem is tévedtem. Igazgatói páholy melletti helyünk volt, első sorból. Felszabadultan nevettem, sőt volt, hogy félhangosan vihogtam, - ami talán leírva ciki, de annál jobb érzés volt - majd a szünetben jött a meglepi. Nem vettem még soha ilyen "puccos" helyre jegyet, ezért nem tudtam, hogy a drága hely mellé állófogadás, pezsgő, üdítő és külön mosdó dukál. Felemelő élmény volt az egész, úgy ahogy van.  Soha nem fogom elfelejteni ezt az estét. És azt sem, hogy utána életemben először tüntettem. Ez a kettő egymás után eléggé furcsa párosítás, két nagyon más élmény, de mégis. Ettől lett aztán csak igazán felejthetetlen a szombat este.

IR-PCOS-Vérkép: Megdöbbenve tapasztaltam reggel, mikor vércukrot mértem, hogy tökéletes. Azt gondoltam magamban: "Ez hogyan lehetséges? De ennek magasnak kéne lennie, pláne az elmúlt napok után..." Nem volt az. 5.3 éhgyomi vércukorérték. Nem rossz. Arról nem is beszélve, hogy a nagylány témák sem fájnak annyira, mint pár hónappal ezelőtt, amikor már endometrózissal "fenyegetőzött" az orvosom is. Most még gyógyszerre sem volt szükségem. Az ember képes megbetegíteni és meggyógyítani önmagát? - Költői kérdés volt, hiszen tudjuk a választ...

Sport: Február 20-án ebben is új időszámítás kezdődött. Nem AVIVÁzom. Úgy érzem nem segített, talán még ártott is. Nem mászom falat. Eleinte anyagi akadályok miatt, most inkább már csak azért sem, mert rá kell jönnöm, magamtól másztam e volna valaha falra...- és ha igen lesz a válasz, akkor valószínű magasabbra fogok jutni, mint korábban. Személyi edzőhöz járok és rengeteget izmosodtam, erősödtem. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy ezentúl végre megtalálom az igazi motivációmat és nem lesz olyan nehéz rávenni magam a sportolásra sem. Tegnap ennek örömére egy órát szobakerékpároztam és közben súlyzóztam.
A többire nem reflektálnék most. Szerintem értitek az okokat.

Új álmok és régiek leporolva

Szeretnék egészséges lenni, fitt és életörömmel, életerővel teljes. Ezért pedig meg fogok tenni mindent. Bárki lesz majd a párom, nem lehet olyan ember, aki miatt újra feladnám egy percre is magamat, és azokat a dolgokat, amik nekem fontosak. Barátok, tánc, színház, tanulás, öltözködés vagy bármi más ezeken túl is. Az az ember, aki a férjem, a gyerekeim apja lesz, szeressen, fogadjon el úgy és olyannak, amilyen vagyok. Ne akarjon átformálni, megváltoztatni.

Kreatív vagyok, ügyes, okos és vonzó. Megérdemlem a boldogságot és azt, hogy valaki boldoggá tegyen.

Legyen ez a végszó most. Legközelebb hozok pár alkotást, amelyeket az elmúlt negyedévben sikerült készíteni.

Addig is csak bátran, előre.

Csak menj tovább*

*Lelki pillér következik. Ne olvasd el, ha csak sütésről, főzésről, takarításról, háziasszony létről szeretnél tájékozódni a blogon.

1,5 éve tudok az inzulinrezisztenciámról. 1 éve Dr. Sipos Anikó segít és terelget ezen az úton. Most 1 évvel a megismerkedésünket követően, és ezalatt az idő alatt a második terheléses cukor+inzulin vérvétel után, megállapította, hogy az értékeim nem javultak. Októberben volt egy kis pozitív elmozdulás, most azonban úgy néz ki, mintha nem, hogy javulnának a dolgok, de inkább romlottak volna. Természetes, hogy elkeseredtem, de tudom, nem tettem meg mindent a célom elérése érdekében. 

Táplálkozás szempontból az utóbbi időben engedtem a gyeplőn is és a grammokat sem vettem annyira szigorúan. A köztes étkezésekre, az ebédekre, a reggelikre figyeltem, de pont vacsora időben, ami az egész éjszakai pihenő és az inzulintermelés szempontjából oly annyira jelentős, sokszor bűnöztem. Hogyan és mivel bűnöztem? 1) nem ettem időben 2) nem tudtam mennyi ch-t eszem (pl. Szeráj gyrostál hol nagy, hol kicsi, vagy Hummusbár igaz tk pitával, de a csicseriborsó és a hummusz is számolós.) 3) tudtam, hogy nem lenne szabad, de megettem, mert nem akartam kilógni a sorból (barátokkal találkozások alkalmával pl. éttermi fehér bucis hamburger evés sült krumplival) 4) néha nem 2 dl bor, ha már borozunk, hanem 4-5 (köhöm köhöm tudom tudom...) + egyszer-egyszer barátokkal pálinka.... (ritkán, de azért volt ilyen is). Azt hiszem étkezés szempontjából mindenki láthatja, hogy elkövettem mindent, a romló eredményekért. 

Sport szempontjából szeptember óta igyekeztem összeszorítani mindenem és edzésre járni. Elkezdtem falat mászni. Heti egyszer azért fixen, oké mensis időszakban nem, néha a munka miatt is kimarad, de volt olyan, amikor akár a heti kettő edzés is összejött. Hosszas válogatás és próbálkozás után barátnőmmel és egyben bérma anyukámmal kiegészítő edzésként az alakformáló ugribugri mellett döntöttünk. Ez is néha kimaradt a fent említett okokból, de azért viszonylag fixnek mondhatóan beépült az életembe. Viszont a fent említett heti két edzés édes kevés az előirányzott négyhez képest. Szerettem volna és szeretnék futni. Talán jövő héttől ez össze is jöhet, az idő lassan kegyes lesz hozzám. Télen egyszer már eljutottam, hatalmas szélben...Utána meg is betegedtem. Most viszont ezen is változtatni kell, ahogy sok minden máson is.

Lelki pillér, és ami mögötte volt vagy van. Októberben nyugodt időszakom volt, igaz utána kitört a BME-ELTE "botrány", majd január végén új feladatkört is kaptam. Alig két hete, de teljesen felborult a "megszokott", "nyugodt" kis életem. A régi rossz munkahelyek után, itt jól éreztem magam. Tettem a dolgom, de most új kihívásokkal kell szembenéznem. Az indulás elég döcögős. Tudom, hogy képes vagyok rá, és át fogom látni a káoszt, a kérdés csak az, hogy mikor, és milyen áron. Remélem keveset fogok érte "fizetni", és gyorsan megoldódnak a mostani nehézségek. Más út nincs, csak menni előre. Lelki pillérhez tartozik az is, hogy templomba sem mentem az elmúlt hónapokban. Mondhatod azt kedves olvasó, hogy minek az, meg nem ezen múlik, de hidd el, sokat számít. Ha lélekben ott vagyok (és nem csak testben), akkor igenis, számít.

A válasz pedig mindezekre: az eredmény adott, változtatni kell, csak menj tovább, előre.

De nem ugyanúgy, mint eddig, mert annak látjuk, hogy mi lesz a vége.

1) Elfogadás. Talán ez megy a legnehezebben, de ez kell ahhoz, hogy a változás el tudjon indulni, létre tudjon jönni. Elfogadni, hogy ez az állapot most adott, de lehet rajta alakítani. Lehet rosszabb, de lehet jobb is. Csak rajtam múlik! A végén, nagy valószínűséggel cukorbeteg leszek, ezt késleltetni tudom, visszafordítani nem. Mondhatjátok, hogy negatívan állok a dolgokhoz, de ezek tények. Persze, ha a jó Isten úgy akarja, akkor bármit meg lehet akadályozni, de ne felejtsétek el, hogy ez egy olyan betegség (állapot), ami vissza nem fordítható, maximum lassítható, karbantartható.

2) Táplálkozz okosan és annyit, akkor, amikor kell - bűnözés nélkül! A gyeplőt nem szabad elengedni, még picit sem. Igenis grammozni kell, és újra lőni az étkezéseket. A mikor és a mit nagyon lényeges, főleg, ha az edzések is intenzívebben beindulnak. (No alkohol! Max. 2 dl és csak ünnepnapokon!)

3) Sportolj legalább kétnaponta, de lehetőleg mozogj naponta. A sportolást is át kell alakítani, viszont ennek van egy anyagi vonzata és határa is. Sajnos egy időre a falmászást lehet hanyagolnom kell, de csak időszakosan! Együtt minden nem fog beleférni a havi-kéthavi keretbe. Személyi edzővel edzés drága mulatság, de izmot kell építenem, ahhoz meg tudni kell, hogy melyik géppel mit, mennyit, hogyan gyakorlatozzak. Újra futni! Az legalább ingyen van és kiszellőzteti a fejem, nem mellesleg pedig, más izomcsoportokat dolgoztatok vele, mint az edzőteremben.

4) Lelkileg nem megborulni. A stressz a mindennapjaink része. Ezt csökkenteni lehet, de megszüntetni nem. Kitalálni, hogyan tudom csökkenteni... A barátságokat ápolni, hiszen rájuk most még nagyobb szükségem van lelkileg, mint valaha. Közben pedig a párommal, és a családommal is elegendő, minőségi időt tölteni. Mi az elegendő? Igazad van, annyit a következő hónapokban nem tudunk majd együtt lenni, ami "elegendő" volna. De azon dolgozhatunk, kis odafigyeléssel javíthatunk, hogy amikor együtt vagyunk, az tartalmas, minőségi idő legyen. Picit ki tudjak kapcsolódni majd a taposómalomból, és a közös célunkért mind a ketten, a magunk útján, együtt, de mégis sajnos külön előre fele haladni.

Végezetül, lezárásképp had mondjam azt, hogy van most már pár igen jó és kikapcsoló hobbim is. A kézimunka, amit olyan sokat dicsértem nektek nagyszerű elfoglaltság, mert muszáj közben észnél lenni, hacsak nem szeretsz bontani és újra kezdeni a dolgokat. Én nem szeretek. :) Tehát esténként horgolok, amíg látok - és van rá időm - varrok. A minap találtam egy vicces pólófeliratot, amivel le is zárnám ezt a nagyon lelkizős bejegyzést. Legköezelebb ismét háziasszony témát hozok, ígérem. De az is lehet, hogy sportot vagy varrást, esetleg egy új kipróbált receptet.

Ha van kedved, tarts velem.

 

Küzdelmek, kihívások, töltekezés - IR-es hétköznapok

Sűrű hetek vannak mögöttem, de végre van egy kis időm megosztani veletek legújabb alkotásaimat és tapasztalataimat.

Sajnos a stresszfaktor most emelkedetten volt jelen az életemben és IR szempontból nagyon nem kímélt meg. Először is fogytam 2 kg-t, ami az én helyzetemben jelentős és igen csak nem jó irány. Egy-két hónapja örültem a +2 kg "hízásnak" (izmosodásnak?), most pedig zuhanómélyrepülésben elkezdtem fogyni. Emellett előbb megéhezek. A sok futkosás, idegeskedés eredményeképpen hiába eszem tízórait 9 óra fél 10 fele, 11 órakor már érzem a hasamon, hogy valami nem kerek a történetben. A másik megfigyelésem, hogy amikor stresszesebb időszak van, hiába szeretnék időben enni - nem mindig érti meg a környezet - nálam 5 perc is számít és nem fér bele, a "de ezt még gyorsan elmondom" és ott ragadok még 20 percre szerű helyzetek. Nem... Amikor szólok, hogy mennem kell, nekem tényleg mennem kell. Különben leesik a cukrom, türelmetlen leszek, szédülök, jön a fejfájás, a gyomor fájás és társai. Arról nem is beszélve, hogy mostanában nem egyszer nem volt lehetőségem olyat enni, ami a diétámba beilleszthető. Barátokkal étteremben/kocsmázás alkalmával nem volt számomra kompatibilis étel. Azt gondoltam, rendben, most az egyszer "bűnözök" és hamburgert ettem sültkrumplival (utóbbiból keveset). Az eredmény éjszaka gyötrő rémálmok és másnap émelygés, éjszaka veszett szomjúságérzet. Persze mindehhez kimerültség is társult, ezért a rémálmok intenzitását részleteznem sem kell. Ez lenne most az elmúlt hetek összefoglalója és bevezetője.

A lelki pillér és a szervezetem működésének mostani bemutatása után jöjjön pár étel, amit az elmúlt hetekben készítettem, készítettünk.

A hibás és rossz táplálkozási paramétereken túl, édesanyám jóvoltából - aki figyel rám, és ugyan nem lakunk együtt, de gondoskodik rólam - azért IR barát ételeket is ettem.

Sült tarja lecsós gerslivel

Vacsora (mert mostanában kevés zöldséget ettem)

Tepsiben sült pulykamell zöldségekkel

Rántottás szendvics zöldségekkel (buci Jó kenyér zabos tk. zsemle)

Tk túrós palacsinta (mert már nagyon kívántam a palacsintát)

Sport téren most egész tűrhetően állok barátnőmnek (bérma anyukámnak) hála, mert heti egyszer szorgalmasan és kitartóan járunk Alakformálóra a Life1-be. Ezen kívül - igyekszem - minden héten legalább egyszer boulderezni is menni a Műfalra. Igaz, hogy most már "beindult" a sport része is az IR kezelésnek, de még koránt sem tartok ott, ahol kéne. Egy éve februárban mentem el Dr. Sipos Anikóhoz az MM-be és beszéltük át a teendőket, írta elő a kezelésemet. Fél évig sajnos sport téren nem történt előrelépés. Az értékek szépen lassan javultak, de a sport hiánya egyértelműen látszott a vérképemen. Egy ideig a stressz faktor csökkenni látszott, most újra emelkedik. Táplálkozásra igyekszem odafigyelni, fél évig grammra pontosan azt ettem, amit kell, mostanában sajnos ez is megcsúszni látszik. A hóhért február elején akasztják. Megyek kontrollra, terheléses cukorra és meg kell mondanom picit félek attól, hogy mi lesz az ítélet. Javulás, romlás vagy stagnálás.

Most még van egy hetem, hogy jobban odafigyeljek magamra. Persze az élet alakítja a forgatókönyvet, sok esetben nem én. Tudom, hogy egy hét alatt nem lehet csodát művelni és ez egy hosszú folyamat "ellenőrzése", ami február 7-én történni fog, mégis jó lenne visszafordítani a dolgokat a jó irányba.

Nem győzöm magamnak hangsúlyozni, hogy tudom mi a tét... Egészségesnek lenni, tünetmentesen élni, rosszullétek nélkül és egyszer majd, ha itt lesz az ideje, akkor probléma mentesen babát vállalni és nem rettegésben élni, hogy egészséges legyen, megmaradjon és minden rendben legyen. Azt is tudom, hogy felesleges egyelőre ezen rágódni, de ahogy közeledik a vérvétel időpontja és mostanában ahányszor ismét a régi tüneteim, rosszullétem éreztem, sajnos eszembe jutnak ezek a dolgok.

Igyekszem a lelki részt is erősíteni. Kikapcsolódni, kreatív alkotó hétvégéken nem agyalni. Hamarosan indul a varrótanfolyam is. Remélem új löketet ad. A tavasz is jöhetne már. A szürkeség, a sötétség, a szmogos város nem könnyíti a dolgunkat és nehéz pozitívnak lenni.

Az életem területén minden szinten új kihívások elé nézek. Meglátjuk hogyan fogom venni az akadályokat. Néha arra gondolok, hogy anyáink ennyi idősen nem azon küzdöttek, hogy az egzisztenciájukat építsék, hanem gyereket neveltek, pelenkáztak, bébi ételt főztek. Nem véletlenül mondják, hogy mindennek megvan a maga ideje és a mi generációnknál kicsúsztak ezek a fontos időszakok. Mire pedig gyereket vállalunk kérdés mennyire leszünk kifáradva vagy honnan tudunk új erőt meríteni életünk egyik legszebb feladatának új kihívásának. Pontosan ezért a hétvégének szentnek és sérthetetlennek kell lennie. Az sem véletlen, hogy a keresztények a vasárnapot megszentelt napként "tisztelik" és pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre használják - persze a dogmatikai ünnepnapon kívül. Legalábbis jó lenne, ha ez így lenne és nem csak üres mondat, hanem tartalommal bíró tényleges pihenőnap lenne.

Mindenkinek meg kell találnia azt a tevékenységet, ami őt feltölti és pihenteti is. Nekem most ez a horgolás és a varrás. Párom megkért, hogy egy ismerőse kisbabájának készítsek alvókát, magamnak sem fejeztem még be a jógaszőnyeget, és barátnőm anyukájának is szeretnék ajándékot készíteni. Közben pedig a varrást, az új szerelmet sem hanyagolni. A múlt heti három bevásárlótáskából kettőt ki kellett javítanom, de most már a bontás is remekül megy. Ezen kívül régen a sütés boldogított, ezért ma arra is fogok időt szakítani. Szüleim fekete erdő sütit rendeltek uzsonnára. Lehet erre a kérésre nemet mondani? :) 

Találjátok meg ti is azt az elfoglaltságot, ami feltölt titeket. Reméljük hamarosan jön a tavasz, de addig még szükségünk lesz egy kis tartalék energiára. Szép vasárnapot és jó pihenést, töltekezést kívánok!

Szerelmes vagyok...Úgy hívják Singer 3232

Igaz sütős-főzős, házimunkás bejegyzést ígértem, de nézzétek el nekem, hogy ismét egy kézimunkás bejegyzés következik. Szeretném veletek megosztani egy új szerelem hites történetét, hátha ragadós és fertőző ez a betegség. Azt mondják influenza járvány vagy az országban, ha varrás útján terjed, akkor azt hiszem én is az áldozatául estem.

 

Egy hete csütörtökön megérkezett kisebb nagyobb döccenőkkel a varrógépem. Szegedről rendeltem és nagyon elégedett vagyok a Varrógépszaküzlettel. Korrektek voltak mindvégig és segítőkészek. Tökéletes és hibátlan árut kaptam. A gond a postával volt, de sikerült ezt is megoldani, a szállítmány pedig csütörtök este már a lakásomban volt. Párommal este tízkor nem akartuk beindítani, mégiscsak szegény szomszédok alapon...Megkíméltük őket. Kicsomagoltuk, a helyére állítottuk, megsimiztem, gyönyörködtem benne. Alig vártam péntek délután, hogy rohanjak haza kipróbálni. Igen ám, de a nagy izgalomban órákig kerülgettem, bátorságot gyűjtöttem, olvasgattam a kis könyvecskéjét, videókat néztem, mire be mertem kapcsolni és elindítani. Ha tudtam volna ez után mi jön, lehet kerülgetem még egy picit. 

Azóta vele álmodom, vele kelek, vele alszom és alig várom, hogy újra használhassam, alkothassak. Tele vagyok ötletekkel és most már kisebb anyaggyűjtemény is kezd alakulni a lakásban, amit lassan teljesen kinőttem, de azért még egy kis hely talán akad nekik. :) 

Apránként vettem szabóollót, cérnabontót és cérnákat, kis cérnavágó ollót, szalagokat. Rengeteg ingyenes szabásmintát mentettem le az internetről, amiket rögtön csoportosítottam is. Most már van tervezős füzetem, mert eleinte csak hasra ütéssel vágtam és varrtam az anyagokat. Rögtön múlt szombaton már füles táskát varrtam a kedvenc virágommal díszített anyagból, amit persze nem lehet kidobni, ha elrontanám akkor sem, hiszen kár lenne érte. Meglepő módon az egyik sarka tökéletesen sikerült, a másik viszont sehogy sem akart összeállni. Bontottam, varrtam, bontottam varrtam. És amikor jónak tűnt, kiderült, hogy a külső anyag kicsúszott valahogyan. Elfogyott a türelmem és kétszer jól áttoltam rajta a gépet, amitől persze borzalmas lett a sarka. Türelmem már nem volt még egyszer lebontani, a lelkesedésemet pedig nem szerettem volna elveszíteni, ezért most nem bolygatom tovább. Jó lesz az anyagaimnak... 

 

Fel nem adtam a táskavarrást, viszont visszatértem a még pénteken gyakorolt zsepitartókhoz. Ezeket a Varróház online videótanfolyam 3. e-mailben küldött anyaga szerint készítettem. Azóta már jó párat legyártottam. Mindegyiknek van hibája, de az volt a legjobb érzés, mikor rájöttem, hogy mit és miért rontottam el. Persze a zsepitartó unalmas lenne a huszadik után, ezért varrtam még egy kis táskát, most már egyszerűbb designe alapján, de ehhez sem volt szabásmintám. Az anyag mintája adta magát, ezért a mérete sem lett túl nagy. Illetve ebből az anyagból készült még egy zsák is, ami eredetileg a falmászócipőmnek lett gyártva. Végül még nem tudom mire lesz befogva, de ki tudja, lehet megkapja a cipőm... Ez különösen közel áll a szívemhez, mert nem egyedül készítettem. A héten volt szerencsém párommal közösen alkotni. Mivel tud varrni, ezért megkérdeztem lenne-e kedve együtt zsákot varrni. Olyan jó ötletei vannak, hogyan kéne kivitelezni a dolgot, hogy mondtam mutassa meg, készítsük el együtt. Tehát végül este nyolckor elkezdtünk szütyőt varrni. Utólag most már tudom mit rontottunk el, de akkor is a szívemhez közelálló darab született.

Számos tervem és elképzelésem van, amiről folyamatosan be fogok nektek számolni. Ha szeretnétek ti is varrni, de azt sem tudjátok, hogy hol érdemes elindulni. Mi alapján válasszatok gépet, vagy tanfolyamra is szívesen járnátok, akkor kövessétek továbbra is a varrós bejegyzéseimet. Le fogom írni a saját tapasztalataimat. Első körben a Varróház oldalán találtok egy remek dokumentumot, ami segít a varrógépvásárlás során. Itt is vannak ingyenes minták, egyszerűbbek, haladóbbak, érdemes szemezgetni közöttük. Hozzájuk fogok februártól tanfolyamra is járni, ezért később a tanfolyami élményekről is olvashattok majd.

A blog témájára visszakanyarodva, had mondjam el nektek, hogy életem egyik legjobb döntése volt belevágni a varrástanulásba. Új távlatok nyíltak meg előttem. Annyi silány minőségű ruhát lehet venni a boltokban, amik az esetek jelentős részében nem is tartanak sokáig, és előfordul, hogy el is állnak itt vagy ott. Ha tudsz varrni, olcsóbban vagy hasonló áron, mint a bolti, saját magad készítheted el egyedi ruháidat, amik nem hónapokig, vagy maximum egy szezon erejéig viselhetőek, hanem évekig. És ha megunod, csak picit át kell szabnod, alakítanod, és következő 3-4-5 vagy még annál is több évig használhatod őket. A gyerekruhákat szintén aranyárban adják a boltokban. Ha magad készíted el, akkor több generációt kiszolgáló örök darabok fognak születni a saját kezed által. Büszkeség fog elönteni téged és gyermekedet is, mikor a ruháidban megy bölcsibe, oviba vagy iskolába és a társai irigykedve nézik a legújabb cuccait. Most különösen szezonja van a farsangi jelmezeknek. Nem kell ócska jelmezben küldened a csemetédet és bérelni, vagy rendelni valami kínai gyártmányt az internetről, hanem amit együtt megálmodtok, azt el is tudod készíteni neki. Játékokat varrhatsz, vagy a háztartásodat otthonosabbá varázsolhatod. Saját magad varrhatod meg a függönyöd (amivel szintén tízezreket tudsz majd spórolni), alkalomhoz, évszakhoz, ünnephez dekorálhatod ki a lakást terítővel, köténnyel, apróságokkal.

Folytassam még a sort? :) Évekig halogattam a varrás elkezdését. Hol időre, helyre, pénzre hivatkozva. Most már lehet olcsóbban is varrógépet venni, ha van egy íróasztalod, akkor tudsz neki helyet szorítani. Szabni meg, ha nagyon muszáj lehet a földön is... Ne a kifogásokat gyártsd és keresd. Gondold végig mit nyerhetsz és megéri-e a ráfordított időt és energiát. Ha a válaszod igen, akkor ne habozz, olvass tovább, keresgélj az interneten, és vágj bele! Vigyázz! Fertőző és függőséget okoz! :)

Újévi kézimunka és egy új szerelem

Még júniusban írtam arról, hogy elkezdtem horgolni. Azóta szerelem, és egy jó kikapcsolódás lett ebből a csodás kezdetből. Egyik munkám sem tökéletes, de büszke vagyok mindegyik darabra, ami a kezem közül kikerült. Hogy miért? Mert én alkottam. Saját kezem munkája, időt és energiát nem sajnálva. Amíg a nyáron munkanélküli voltam - rövidebb hetek, hónapokig - gyorsabban tudtam haladni. Utána csak esténként, éjszakánként, vagy esetleg hétvégéken lopva szakítottam rá időt. A horgolásban az a jó, hogy nem tudsz elkalandozni, hülyeségeken agyalni, mert kezdheted elölről az egészet és bonthatod le akárhányadik sornál is tartasz. Számolni kell! Pontosan tudni hány szemet horgoltál egy körben, mennyit szaporítottál vagy fogyasztottál. Évekkel ezelőtt csak álmodoztam erről a tudásról, aztán gondoltam egyet és kihasználva, hogy nincs munkám megtanultam. Nem is olyan ördöngősség, mint elsőre gondoltam. Hozzáteszem a horgolós Facebook csoportokban megosztott alkotások mögött az én munkáim elbújhatnak, de imádom csodálni mások munkáit. Talán majd egyszer nekem is sikerül hibátlan babát, vagy bármi mást készíteni.

 

Mik készültek fél év alatt nálam és min dolgozom jelenleg:

 

Legelső munkám egy jegesmedve akart lenni Edward állatsereglete című könyvből, majd ezt követően csak ajándékba készítettem horgolmányokat.

Ahogy augusztusban beszámoltam róla a sok esküvőn kívül ismerőseink körében a gyermekáldások száma is megszaporodott. Szerettem volna saját készítésű ajándékkal kedveskedni, ezért első körben három alvókát készítettem.

Utána besűrűsödtek az események, mert még augusztusban elkezdtem barátnőm születésnapjára egy cicát, de sajnos csak októberre lettem készen vele. Új munkahely, sok feladat, néha hétvégenként is dolgoztam. Jó időszak volt, de sajnos a hobbimra és a kikapcsolódásra nem sok idő jutott.

A következő nagy projekt Karácsony volt. Rengeteg ajándékot kellett elkészíteni, hiszen ha már van egy új hobbim, miért ne kedveskednék minden családtagnak és barátnak egy-egy általam készített aprósággal. Végeredményként három cica (Apukám, Párom, unokaöcsém), egy hatalmas kosár (amibe édesanyám pakolhatja a selyemfestős holmijait), valamint jó pár Mikulás "kaspó" került ki a kezeim közül. Mindegyiket öröm volt készíteni.

Ahogy az a felsoroltak alapján, illetve a képekből is kiderül, saját részre még nem készítettem semmit. A legelső macit megtartottam ugyan, de nem ez volt az eredeti célom vele. Most valami olyat szerettem volna alkotni, amire szükségem is van, haladós, de praktikus és hasznos is. Évekkel ezelőtt vettem egy jógabérletet. Jó sok alkalmas volt és nagyon drága, de akkori munkáltatóm jóvoltából Szép kártyával fizettem, ezért nem érzékeltem annyira, hogy hiányozna a költségvetésemből ez az összeg. Szó mi szó, azért is vettem meg ezt a bérletet, mert adtak hozzá egy jógamatracot. Igen ám, de ez a jógamatrac évek óta porosodik, és egyre jobban fáj érte a szívem, hogyha így folytatódik, csak tönkremegy. Úgy döntöttem, akár milyen sok idő is, horgolok neki egy tokot. Előzetes számításaim szerint kb. 5 gomolyag fonalat fog elnyelni ez a kis cukiság, de remélem megéri az időt és az energiát.

Ennek a projektnek a volumene és az év végi számadás, majd a 2017-es újratervezés döbbentett rá arra, hogy tavaly szeretettem volna megtanulni varrni is. Halogattam, mert a tanfolyam sem olcsó, a gép sem az, és helyem sem sok van neki. Azzal vigasztaltam magam, hogy ha majd elkészül a ház, és lesz egy kreatív sarkom, akkor oda veszek egy gépet. Akkor biztosan lesz idő megtanulni varrni és sok szépséget készítek majd a gyerekeimnek.
A blog eredeti célkitűzései között szerepelt, hogy a háziasszony léthez, és annak ismereteihez nem árt, ha az ember lánya, asszonya úgy bánik a varrógéppel, mint egy doromboló kiscicával. Ahogy a horgolásnál, biztos vagyok benne, hogy a varrásnál is remek érzés, ha az általad készített holmit látod a családtagjaidnál, vagy rajtuk.
Nagy levegőt és bátorságot vettem, majd még december 31-én bejelentkeztem egy tanfolyamra, ami februárban indul és tegnap megrendeltem a varrógépemet is. Ha minden igaz, akkor holnap érkezik! Nagyon várom már, hogy kipróbálhassam és beszámolhassak nektek az első tapasztalatokról. A tanfolyam alatt lesz beszámoló az ott tanultakról is.

Örülök, hogy egyre több mindent el tudok készíteni, és bízom benne, hogy mire a "saját portámon" háziasszonykodhatok, addigra olyan tudással leszek gazdagabb, ami megkönnyíti az életet és még több melegséget visz az otthonomba és annak kialakításába. Ki tudja, lehet, hogy a függönyöket már én fogom megvarrni a ház ablakaira, és akkor ugye milyen hasznos, hogy nem halogattam tovább a tanfolyamot ;)

Nektek vannak ilyen halogatott álmaitok? Idén mit fogtok megvalósítani közülük?
Tartsatok velem és feszegessük idén együtt a határainkat!