Rend a lelke mindennek

Mai mottó: Intsünk be együtt az idegtépő hétköznapoknak és süssünk valami finomat.

Megígérem ma nem fogok lelkizni :) Viszont megosztom veletek, hogy milyen új "nyugtatót" találtam magamnak.

Kezdjük ott, hogy ez az évkezdés eddig a poklok pokla...Hulla fáradt vagyok minden nap és amikor hazajövök, már semmihez sincs kedvem, de ahhoz nagyon.

Pár napja észrevettem, hogy a fürdőszobám fala már megint vizesedik. Hozzá tartozik a történethez, hogy lassan hat éve (2009. október 1.) lakom itt és ennyi idő alatt ez a hatodik csőrepedésem ugyanazon a falon... Szóval bosszantó, sőt elviselhetetlenül idegesítő...És persze mindig megtalálja azt a lélektani pillanatot, amikor már csak erre van szükségem a boldogságomhoz. 

Vizesedik...Na bumm...hát rohadjon tovább az a cső a falban...

Sajnos nem ilyen egyszerű. Mert én élek ebben a penészedő rohadásban. Tenni kell ellene. Első körben szóltam a tulajnak, - albérletben lakom - hogy már megint vizesedünk. Aztán szépen kirámoltam mindent a fürdőből. Vicces, amikor a nagyszoba közepén lavórban a fürdőszobai kellékek szép sorjában várják az esti pancsolást, vagy fogmosást. Éééés itt jön a lényeg, ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között rendet tud tartani. No, nekem sem sikerül...

Ezért is várom olyan nagyon, hogy rend legyen a lelke már mindennek. Arra azonban még várni kell, mert nem tudom mikor fog idejönni a vizes. A vizes nagy úr, ha még eddig nem tudtátok. Rajta áll vagy bukik minden. Most az a feladat, hogy szépen várakozzak rá. Várni...várni...várni...

És ha már rend a lelke mindennek, akkor ez természetesen igaz az élet minden aspektusára is. Napok óta azon töröm a fejem, kisebb nagyobb segítségeket bevonva ebbe a játszmába, hogyan lehet megnyugtatni magam akkor, amikor éppen az összes hullám összecsap a fejem fölött és dörgő villámok csapkodnak az égen. Morajlik, zeng, dübörög, recseg az életem.

Mai egyik segítő tippem az volt, hogy építsek homokvárat és romboljam szét. Várat ugyan nem építettem, de markológépet homokozó formával igen ;-) 

Ez azonban kevésnek bizonyult, így valami nagyobb és sürgetőbbre volt szükség. Bevetettem a jó öreg trükköt, segítettem ott, ahol úgy éreztem nagyobb szükség van rám és befogadják a kedves szándékomat. Végül többektől kaptam visszajelzésként, hogy 'hálám örökké üldözni fog' vagy 'köszönöm, megmentettél és segítettél' vagy 'köszönöm, még egyszer nagyon köszönöm az idődet'...és még folytathatnám a sort. Ezért éri meg csinálni, nem másért. De ezért nagyon. Ha ők nem lennének..., de vannak és ez a lényeg.

Segíts másokon, és Isten is megsegít. Tök igaz ez a mondás. 

És ha már a töknél tartunk, erről mindig eszembe jut nagybátyám. Ne haragudjatok, de ezt a szót meg kell mosolyognom. Amikor gyerekek voltunk és éppen kezdett "elszaporodni" ennek a szófordulatnak a használata, nagybátyám feltette a kérdést. Jó, jó tök...de miért nem dinnyére jó? Akkor még néztem rá hülyén, hogy beszél zöldeket. Nem gondoltam volna abban a pillanatban, hogy ez a mondata ennyire mélyen belém ivódik és több mint húsz évvel később is élni fog bennem.

Igaz is, miért nem dinnye? A töknek most van szezonja, utóbbi sajnos már lecsengett és az inzulinosoknak nem barátja, a tök viszont annál inkább, tehát maradjunk csak szépen a "tök jó"-nál. Tegnap az idei első sütőtökömet is megsütöttem. Ma pedig úgy döntöttem, hogy igaz semmi kedvem főzni, de mégis nekiállok. Ha lúd, legyen kövér, keresek egy új receptet és uzsgyi ki is próbálom.

A receptekkel úgy vagyok, mint sok minden mással is az életemben, ezért átformálom őket, magamra igazítom és a konyhában előforduló alapanyagokra.

Rakott egytálétel az elfuserált hétköznapok ellen:
(jó recept cím, nem gondoljátok?)

Hozzávalók: 
40 dkg csirkemell
120 g barnarizs
3 közepes burgonya
1 vöröshagyma
szalonna (pici, nem kell sok)
pulykafüszersó
kaukkfű
1 tyúkhúsleves leveskocka
sajt (nekem nem volt itthon)

Elkészítés:

1. A húst megmossuk, vékonyabb szeletekre vágjuk, picit kiklopfoljuk, hogy gyorsabban átsüljön és jól befűszerezzük, majd kevés olívaolajon hirtelen átsütjük.
2. A szalonnát kockákra szeljük, majd pici olajon, ha nem zsírszalonna megsütjük. Hozzátesszük az 1 fej hagymát felaprítva és megpirítjuk a megmosott rizzsel.
3. Egy mély jénai aljára öntjük a megpirított hagymás rizs felét.
4. A krumplikat felkarikázzuk, és egy rétegben befedjük vele a rizst. (Enyhén fűszerezhetjük a krumplit.) Nekem volt itthon petrezselymem, amit el szerettem volna használni, így aprítva az utolsó réteg krumpli alá tettem
5. Ezután jön a husi fele, majd megismételjük a műveletet. (Rizs másik fele, krumpli.)
6. A tetejét megszórjuk kakukkfűvel.
7. 5 dl meleg vízben feloldjunk a tyúkhúsleveskockát, majd nyakon ötjük vele a rakottat.
8. Lefedjük, és 200°C-on kb. másfél óráig sütjük.
9. Ekkor levesszük a fedőt, megszórjuk sajttal, és visszarakjuk a sütőbe annyi időre, hogy ráolvadjon.

Aláfestésnek pedig....

Jó szórakozást kívánok! 

Picit gagyik a képek, de az enyémek :P