Tudom, tudom régen írtam. Sajnos a sok munka a háziasszonyság rovására ment. Ismét csak azt bizonyítottam be magamnak, hogy a munka, háztartás, család kombináció nehezen kivitelezhető együtt. A kérdés csak az, hogy ennek mi az oka. Ha körbenézek a világban - lehet a belső érzéseimből kifolyólag - főleg olyan helyzetekkel, anyukákkal találkoztam, akik az év eleji hajtást szintén nehezen viselik, viselték. Elfelejtett tízóraik, rohanó lakás, főzésre nem jut elég idő, és még sorolhatnám. Pedig itt az ősz. Ha családi házad van rengeteg extra feladattal jár. Csalamádé eltevés, virághagymák visszaültetése a földbe, vagy a maradék zöldség betakarítása, kert újratervezése.
Itt az ideje erőt meríteni és úgy felfogni a hétvégi nagy munkákat, hogy ideális alkalom a töltekezésre.
Pár hete írtam nektek, hogy mindenkinek meg kell találnia azt a módot, ahogy fel tud töltődni és valahogyan meglátni a házimunkában is ezt a lehetőségét. Ha tiszta, rendezett a környezeted biztos vagyok benne, hogy jól érzed magad a bőrödben. Körülnézel a lakásban, minden szépen elpakolva, letörölve, finom illatú ruhák száradnak a szárogatón és a lelkedet valami melegség járja át.
Ezen a héten a töltekezést főzéssel és vásárlással oldottam meg. Kezdem az utóbbival, mert ez az, amitől a pasik kiborulnak. Szerintem nőtársaim átérzik, hogy milyen az, amikor már mindenből eleged van és még szépnek sem érzed magad. Ilyenkor lehet bevetni a fodrász, kozmetikus, és új ruhadarab vásárlása témát. Mégiscsak hó vége van és különben sem akartam lenullázni magam, ezért a fodrászt, kozmetikust most kihagytam. A vásárlásra viszont már nagy szükségem volt. Barátnőmmel rég nem találkoztunk és pláne rég nem vásároltunk együtt. Vettem egy új csajos magassarkú bokacsizmát. Nem mondanám téli darabnak, de az átmeneti időben és színházba járni tökéletes. Ami biztatónak tűnik a mostani választásomnál, hogy sokáig dilemmáztam. Ha túl gyorsan veszel meg valamit, nagy eséllyel mégsem lesz jó később. Tavaly legalábbis úgy jártam, hogy gyorsan kellett bokacsizma színházba menni és ami igazán tetszett az nem volt már a méretemben, de az eladó rábeszélt egy másikra. Csodaszép volt, de járni lehetetlen benne és azóta is a dobozában pihen. Itthon gyorsan kiderült, hogy kicsi rám, de akkor nem tudtam már visszavinni, mert elmentem benne egyszer színházba. Soha, de soha ne vásároljatok kapkodva!
A másik, amire rájöttem, hogy a főzés mindig boldoggá tesz. Jó, rendben. Vannak kivételes alkalmak, amikor már annyira padlón vagyok és fáradt, hogy mindent odaégetek. Az nem éppen pozitív életérzéssel tölt el, de az esetek nagyobbik részében feltöltődöm tőle. A héten is ez történt.
Egyik nap megfőztem életem első csibepörijét. Olyan jó, amikor a saját főztödet is dicséred és már nem csak anyukád vagy nagymamád ételei ízlenek. Aztán csütörtökön telefonos segítséget kértem. Kitaláltam, hogy tepsis húst csinálok, de nem csülök pékné módra, hanem simán, egyszerűen tepsis pulykát. Hívtam nagyimat, aki elsőre nem vette fel, mint utóbb kiderült épp orvosnál volt. Aztán párom édesanyját is, akivel már sütöttünk egyszer közösen hasonlót. Emlékeztem, hogy mutatott egy trükköt, amitől a krumpli pirosabb és ropogósabb lesz. (Nekem általában leragad.) Utolértem és kivételesen még a szívbajt sem hoztam rá, mint amikor legutóbb hívtam és jó anyám épp megfejelt egy pilisi sziklát. Gyorsan megvitattuk, hogy a krumplit 5-10 percig főzöm, de azért teljesen ne főljön meg és a husit, mivel pulyka tehetem bele nyersen. Aztán végül befutott anyum is telefonon, aki igazoltan volt távol, mert fodrásznál szépült. Addigra a sütőben sült és pirult az étel. Finom lett. És ha már a sütő amúgy is elő volt melegedve beletettem egy kis sütőtököt, hogy desszert és másnapi tízórai vagy uzsonna is legyen belőle.
Hétvégi program pedig a szokásos nagymosáson, porszívózáson, felmosáson, portalanításon túl PIHENÉS. Próbálok picit kézimunkázni, ahogy hétköznap megígértem nektek, megmutatom hogyan kell gobelint készíteni. Szeretnék végre csak úgy olvasgatni és az ebookom is használni, mert csomó jó könyv vár, hogy elolvassam őket. És nem utolsó sorban vasárnap barátnőmmel elmegyünk a Mandulaligetbe egy újabb tanfolyamra. Most a kenyérsütés rejtelmeivel fogunk ismerkedni. (Erről holnap beszámolóval is jelentkezem.) Valamikor pedig tornázni sem ártana, ezért ha tiszta lesz a lakás és a padló, valószínű előveszem újra a Rubint Réka DVD-met, hogy átmozgassam a heti munkában megfáradt és elgémberedett testrészeimet.
 |
| Évek óta kerestem ugyanilyen hímezhető gobelint. Sok-sok éve nagyimnak anyuval közösen pont ilyet hímeztünk ajándékba. |
Hogyan készítsünk gobelint?
Sajnálom, hogy párom nagyszüleit nem ismerhettem és nem oszthatták meg velem a trükköket, ahogyan azokat a csodaszép fali díszeket készítették, amik a házuk falait díszítik. Maradnak a könyvek és az internet.
A nagy keresgélésben, hogy hogyan is tudnám legegyszerűbben átadni nektek a gobelin készítés rejtelmeit, rábukkantam egy blogra. Mitől olyan különleges ez a blog? Egy nyugdíjas férfi írja. 70 évesen kezdett el gobelint hímezni és nagyon profin készíti őket. Megosztom veletek a blogját, mert úgy gondolom nála jobban nem tudnám összefoglalni a lényeget. Annyira motiváló Kolonics Ferenc munkássága, hogy szerintem én most neki is állok folytatni a nagy képemet, amit már évek óta félretettem.
A blog linkje:http://www.kolonicsgobelin.eoldal.hu
Közvetlen link ahhoz, hogyan készítsünk gobelint:
http://www.kolonicsgobelin.eoldal.hu/cikkek/a-gobelinrol/a-gobelinvarrasrol-diohejban.html
Végezetül a wikipédia szócikke a gobelinről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gobelin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése