Életmód inzulinrezisztenciával

2015. júliusában fény derült az igazságra. Inzulinrezisztenciám van. Első gondolatom az volt, hogy milyen jó, végre tudom mitől vagyok fáradékony, nyűgösebb, ha nem eszem, mitől szédülök be, vagy fáj a fejem. Legfőképpen azonban mégis örömöt éreztem. Örömöt, hogy nem vagyok még 2-es típusú cukorbeteg, vagy nem komolyabb a baj. Aztán persze én is megijedtem. Nagy családot szeretnék és egészséges, teljes életet élni. Soha nem voltam édesszájú, de életemben először azt éreztem, le kell mondanom valamiről, és ez bántott. Laktózérzékenységem pár éve már nyilvánvalóvá vált, mégsem éreztem azt, hogy egyes tejtermékek nem fogyasztása megerőltető lenne számomra. Most azonban kénytelen voltam szembenézni a ténnyel, teljes életmódváltásra van szükségem.

Rendszertelen és minimalizált táplálkozásomat felváltani a 160 grammos szénhidrátdiétával. Reggeli 7-8 óra között 30 g ch, tízórai 9.30-11.00 között 20 g ch, ebéd 12.00-14.00 50 g ch, uzsonna 15.00-17.00 között 20 g ch, vacsora 18.00-20.00 között 30 g ch, és ha szükséges utóvacsi 21.00-22.00 10 g ch.

Egy jó dietetikus (Kisa Judit) és sok-sok utána járás, blogok olvasása ráébresztett arra, hogy az első lépés, odafigyelni magunkra. A szervezetünk jelzi, ha hiányzik neki valami. Soha nem szerettem a gyümölcsöket, a zöldségek fogyasztását is párom unszolásának köszönhetően kezdtem megkedvelni. Most azonban, ha nem eszem zöldséget egy nap, akkor hiányt érzek. Kívánja minden sejtem. Csak meg kell hallanunk a belső hívásukat, hogy mit kívánnak enni. Az édességet próbálom természetes úton helyettesíteni. Párolt vagy lesütött gyümölccsel, édesítőszer használata nélkül. Ritkán, de használok DiaWellnesst, Steviát, Eritritet. Összességében azonban kerülöm ezeket a termékeket.

Az egészséges táplálkozás mellett fontos, hogy kellő időt fordítsunk a testmozgásra is. Régen, sportos életet éltem, viszont az elmúlt két évben, munka és tanulás mellett nem jutott időm a mozgásra. Most mondjam azt, hogy meg is lett a következménye?

Orvosi előírásra, alkatomnál fogva, heti 3x40 perc erősítést és 1x40 perc kardió edzést végzek most. Rengeteget őrlődtem azon, hogy mit mozogjak ebben a heti 3x40 percben. "Ízületgyilkos" Rubint Rékát vagy Béres Alexandrát, vagy kíméletes jógát, stretchinget, gyógytornát. Arra jutottam, hogy a legfontosabb a sportolásnál, hogy élvezzem. Ne érezzem muszájnak. Ahhoz pedig ismételni tudom csak önmagamat, hallgatnom kell a szervezetemre. Jelezni fogja, amikor keményebb, súlyzós edzést követel, vagy amikor az izmok pihentetőbb, nyújtós gyakorlatokat szeretnének kapni.

Kardió edzésnek ismét nekiálltam futni. Összeszedtem magam és felvettem a "nyúlcipőt". Három éve több futóversenyen is részt vettem. Szerettem a hangulatukat. Rendszeresen futottam és még a hideg vagy a hőség sem volt előttem akadály. Három év pihenés után most minden rossz érzést felülírt egy új, még erősebb hívás. Futni fogok! Magamért! Jövendő béli gyermekeimért! (Akár pólófelirat is lehetne :) )

Most már csak az okoz nehézséget, ha  napi rutinomat felborítja valami. Egyelőre nehezen egyeztetem össze az extra programokat a heti/napi főzéssel és sporttal. És pont ebből következik a harmadik pillér, amin az életmódváltás nyugszik. A lelki pillér.

Vannak és lesznek is hullámvölgyek, nehézségek, akadályozó tényezők, de erősnek kell lenni. Amikor úgy érzed, legszívesebben feladnád, ne félj segítséget kérni! Nem vagy egyedül a problémáddal. Ha megnézed az IR-es Facebook csoportok létszámát, meg fogsz lepődni, milyen sok ember küzd rajtad kívül is ezzel. 

Keresztényként én az ima erejében hiszek és egy lelki vezető segítségét kértem. Ha inkább másban hiszel, akkor is meg fogod találni a számodra megfelelő coach-ot, vagy csoportot. Az első lépés, hogy felismerd, merj segítséget kérni! 

Tehát az IR-es életmód 3 pillére ismétlésként:

- táplálkozás (diéta)

- mozgás

- lelki pillér

Csak rajtad áll, hogy belevágsz, vagy inkább maradsz a régi életednél és egyenesen mész előre a további betegségek kialakulása felé. Merj változtatni! És élvezd az életed!

És hogy hogyan jön ez az egész a háziasszony léthez?

Ahogy a címben olvashatjátok egy év alatt szeretnék jó háziasszonnyá válni. Ha valaki jó feleség, jó háziasszony, jó anya, akkor a saját személyiségéből kell kiindulni. Azt kell továbbfejleszteni. Az én esetemben egy betegség elég meghatározó kiindulópont a receptek kipróbálásánál, a takarítás beiktatásánál vagy a pihenő időm jól kihasználásánál.

Ha kiegyensúlyozott, és boldog vagy az a környezeteden is meg fog látszani. Első lépés, hogy megtanuld élvezni az életed, mert csak akkor tudod örömmel végezni a háziasszonysággal járó feladatokat. Akkor tudod boldoggá tenni a párodat, és egészséges, okos gyerekeket nevelni. Példával előttük járni. Először tégy rendet önmagadban, aztán jöhet a lakás többi része. :) 

Hiába csili-vili a lakásod, ha belül valami nincs rendben. Azt hiszem, ezek után már nem lehet senkinek kérdéses, hogyan jön ez az egész egy háziasszony blogra. ;)

Kelt, Budapest, 2015. november 22.