Sok minden történt mostanában. Összevártam a dietetikussal és az orvossal való találkozásomat, hogy átfogó képet tudjak adni nektek mindezekről. Az elmúlt hetekben sokat írtam étkezésről, inzulinrezisztenciáról és mindenféle lelki nyűgökről. Picit ennek a résznek a lezárásáról fog szólni ez a bejegyzés. Ettől függetlenül, később is jön majd a heti menüm és receptjeim, amiket éppen elkészítettem csak nem e körül fog forogni az életem. A hét vége új témát fog hozni. A házfelújítást. Végre tudok segíteni páromnak, hogy haladjunk az álmaink megvalósításával. Jövő hétre pedig takarítási trükkökről, házi vegyszerekről és természetes súrolószerekről tervezem, hogy írok nektek egy bejegyzést. Remélem mindenki talál majd olyan írást, ami neki (is) szól és hasznosnak találjátok majd az új témákat és a régieket is szívesen olvassátok.
Ahogy tapasztalhattátok vasárnap nem írtam heti menüt. Nehezemre esett, mert mindig szombaton vagy vasárnap leültem (vagy egyedül vagy anyummal) és megterveztem a következő heti bevásárlást, főzést és mindent, ami ahhoz kell, hogy ne éhezzek. Most csak egy "fél" tervvel vágtam neki a hétnek, amit rögtön kedden fel is borítottam.
Nagy örömömre Kisa Judittal sikerült megbeszélnem egy dietetikai konzultációt. Csak dicsérni tudom. Új erővel és lendülettel töltött fel az a röpke 1-1,5 óra, amit beszélgettünk. Volt szó a jelenlegi életmódomról, korelőzményről, vérképről és annak ijesztő vagy éppen megnyugtató részeiről. Átbeszéltük az elveket, amik alapján ezt követően táplálkoznom kell. Teljes kiőrlésű kenyér, barna rizs, kuszkusz, basmati, bulgur stb. annyira tág a paletta. Lényeg a sok zöldség és a változatos táplálkozás. Ami külön megnyugtató volt számomra, hogy nem vagyok egyedül (és a családom sincs egyedül azzal), hogy senki nem tud keveset és egy személyre főzni. Ha napokig ugyanazt eszi az ember, vagy éppen nincs lehetősége délben vagy egy óra tájban meleg ételt ebédelni, akkor sem kell kétségbe esni. No para. Ez volt a legfőbb lecke számomra. Tudom sok dietetikus megkövezné Juditot, hogy nem számoltatja a kalóriát, vagy nem méricskéli az éppen megevett ételek mennyiségét, és pláne nem foglalkozik azzal, hogy most gyors vagy lassú egy szénhidrát. Pont ezért is, na meg a közös főzéskor megismert személyiségéért és remek receptjeiért...- na jó szóval nem csak ezért ... - kerestem meg őt. Reméltem, hogy Judit megnyugtat és máris élhetőbbnek tűnik az az életmód, ami ha jobban belegondolunk a természetes és az egészséges lenne mindenki számára. Egy szó, mint száz új lendülettel vetettem bele magam a főzésbe. Rögtön a beszélgetés után beszereztem pár új edényt, mert kavarótálból szűkölködtem. Alig bírtam hazacipelni a hátizsákomat és a két nagy zacskó ételt és sütő-főző kelléket.
Másnap, a saját pici lábaimon elmentem a közeli hentes üzletbe is, amivel eddig hadilábon álltam. Persze fél sikert értem el, de a lényeg, hogy első próbálkozásnak nem volt rossz. Darált húst és disznó zsírt szerettem volna venni a főzéshez. A darált húsnál örömködtem, hogy el tudtam mondani mit szeretnék és ott helybe darálta a hentes, ami szívmelengető és megnyugtató volt számomra. Láttam mi kerül a darálóba!!! :-) Viszont a zsírnál bajban voltam. Még rá is kérdezett milyet szeretnék. Kezdő háziasszony lévén ezektől a kérdésektől frászt kapok. Majd jött is tőlem a szőke válasz: "Hááát amivel sütni lehet. Nem nagyon ismerem őket." (Jó-jó, tudom "hát"-tal mondatot nem kezdünk, de most nézzétek el nekem.) Amikor hazaértem észrevettem, hogy igen, bizony, ez számomra nem jó zsír, mert tejjel készítették. Szuper... Sebaj, remélem szüleim el tudják főzni, amikor épp nem járok feléjük...
Visszakanyarodva Juditra. Nagyon sok hasznos trükköt és receptet mondott el ennyi idő alatt is. Házi kókusztej, szendvicsalapanyagok, kencék, és hogyan osszam be úgy a heti menüm, hogy a vacsora feltét a másnapi szendvicsbe is belekerülhessen, vagy 3-4 napig hogyan tudom átvariálni ugyanazt a pörkölt husit és más ételt készíteni belőle.
Lelkesedésem eredményeként és hála annak, hogy az orvos miatt csúsztattam végre a rengeteg túlórámat, ráértem főzőcskézni.
Elkészítettem Judit pulykavagdaltját (77 remek reform recept című szakácskönyvből), főztem (cukor)borsófőzeléket és ebédre készítettem magamnak egy remek szendvicset az előző esti sült csirkéből egy jó nagy adag salátával.
Köszönettel tartozom Kisa Juditnak, mert megváltoztatta a szemléletmódomat és még jobban megszerettette velem a sütés-főzést.
És ha már a köszönetnyilvánításnál tartunk, hatalmas hálával tartozom a nőgyógyászomnak Dr. Kaszás Tibornak is. Miután tavasszal ismét volt egy vesegyulladásom, megkértem a háziorvosom, adjon egy teljes vérképre szóló beutalót. El is mentem, ki is derült, hogy magas a reggeli cukrom. Némi aggódással telve kerestem meg a nőgyógyászomat. Segítségével fény derült az inzulinrezisztenciára. A mai napig örülök, hogy ez most derült ki és nem akkor, amikor már jóval nagyobb a baj. Hozzáteszem, most sem épp pici, de fő a pozitív hozzáállás. Tegnap a nagy főzés után útra keltem a Mens Mentisbe, hogy konzultáljak endokrinológus szakorvosommal és végére járjunk a probléma komolyságának.
Dr. Nas Katalin átfogó képet adott arról, hogy mi is az az inzulinrezisztencia és jelenleg miről árulkodik a vérképem. Átbeszéltük, hogy heti 4x40 percet kell sportolnom, ebből 1x kardió 3x erősítő edzést. A táplálkozásomat azt javasolta, hogy dietetikussal beszéljem meg, hogy 160 vagy 180 g-os diéta javasolt nekem. (Ezt egyelőre megfontolom, de remélem Judit segítségével javulni fognak az eredményeim és nem lesz rá szükség.) És felírt egy rakat vitamint, amiktől azt várjuk, hogy jótékonyan hatással legyenek a szervezetemre. Nem mondom, hogy nem volt olyan pont, amivel ne sokkolt volna. Nem állítom azt sem, hogy utána nem zuhantam magamba. De egyet továbbra is vallok. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy vigyázott rám ismét és láthatóan még idejében hozta rám a frászt és vezetett el azokhoz a szakemberekhez, akiknek a segítségével egészséges és teljes életet tudok élni.
Minden gyógyulás fejben kezdődik és minden betegség fejben alakul ki. Hiszem, hogy ha valaki meg akar gyógyulni, akkor a szervezete meggyógyítja önmagát. Persze kellenek az orvosok, a készítmények és a jó tanácsok, de elsősorban az eredmény csak rajtunk múlik. Ezért had zárjam mai bejegyzésem ezzel:
Testem képes a gyógyulásra. Befogadom és magamévá teszem a vitaminokat, tápanyagokat, amiket megeszem. Napról napra egészségesebb, erősebb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Boldoggá tesz ez a feladat és örömmel tölt el a változás maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése