Bonbon és bonbonos doboz készítése házilag

Annyi szó volt már receptekről, lelki pillérről, betegségről, egészségről, hogy itt az ideje ismét egy picit kreatívkodni. Remélem a gobelines cikk meghozta a kedveteket a kézimunkázáshoz és a mostani bejegyzés is kellő motivációt fog nyújtani ahhoz, hogy a házilag elkészített bonbonokhoz saját kezűleg készítsétek a dobozokat, csomagoló papírokat. 

És ha szeretnétek elkészíteni a bele való egészséges bonbonokat, akkor egy recept tippet is megosztok veletek. Illetve nem fizetett reklám, de akik már régebben követnek tudják Kisa Juditot milyen nagyra becsülöm, itt ragadom meg tehát az alkalmat, hogy az egyik legújabb tanfolyamára felhívjam a figyelmet, ami pont a bonbon készítésről szól. Sajnos a novemberi alkalom már betelt, de érdemes folyamatosan figyelni a Mandulaliget oldalát, mert Judittól nagyon sokat lehet tanulni.

Bonbon recept (Kisa Judit )

Hozzávalók (16 db-hoz): 

• 8 dkg aszalt szilva és áfonya vegyesen (lehet mandulát is használni vagy kókuszreszeléket a díszítéshez)
• 20 dkg keserű csokoládé (60-80%-os kakaó tartalommal)
• 1 mokkáskanál őrölt fahéj
• fél mokkáskanál őrölt gyömbér
• 2 evőkanál hidegen sajtolt lenmag vagy szőlőmag olaj

• bonbon forma vagy ikeában is kapható jégkockakészítő forma

 Az aszalt gyümölcsöket apróra vágjuk, és a bonbon forma mélyedéseibe helyezzük. A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk. A gőzről levéve hozzákeverjük a fűszereket és az olajat. Ezt követően a gyümölcsökre kanalazzuk. Pár órán át hideg helyen tárolva újra megszilárdítjuk. Ezután kiszedhető a formából.

Bonbonos dobozok (sablonok)

A doboz anyaga tőletek függ, érdemes keményebb papírt, de nem karton minőségűt választani. A Kreatív Hobby boltokban remek mintás papírokat lehet vásárolni. Viszont, ha takarékosabb módon oldanátok meg az alapanyag beszerzést, sima papírboltban is fogtok találni kedvetekre való papírt töredék áron. Aztán színezhetitek, festhetitek, matricázhatjátok az ünnepnek és alkalomnak megfelelően ezeket a dobozkákat.

Amire mindenképpen szükségetek lesz az elkészítéshez:

• megfelelő minőségű papír
• dekoráláshoz matrica, festék, színes ceruza (ez elhagyható) esetleg selyem szalag, ha olyan típusú dobozt készítetek, amin az jól mutatna
• olló
• ragasztó
• vonalzó (ha más méretben készítenétek a dobozkákat)

Aludj csak, én álmodom (10. heti menü)

Néha jobb álomvilágban élni, mint a valóságban, de aztán muszáj sajnos felébredni és hétfőn munkába menni. A hétvége nyugalma, a sütés öröme, a magány csendje után furcsa volt ma ismét beülni az asztalom és számítógépem mögé a munkahelyemen. Vissza húzott a szívem a konyhába, a frissen kisült pogácsa és kenyér illatához. Szerelmem segítő kezeihez, aki vasárnap társam volt a sütésben és főzésben. Idilli, meghitt pillanatok. Ilyenből kéne még egy tucat.

Hosszú hétvége ide, hosszú hétvége oda, összességében nem sokat pihentem. Ez azonban most másfajta fáradtság. Ahogy már írtam, bevettem magam szüleim konyhájába és új erődítményt alakítottam ki magamnak. Napi szeánszom részeként felpakoltam a nagy batyumat, átcipeltem, ami még esetleg hiányzott a teljes sikerhez, majd kiadós alkotói tevékenység után, rituális befejezéssel lezártam a tűzhely gombjait, ellenőriztem a hűtőszekrény ajtaját, biztosan jól záródik-e, és újabb felpakolással hazavittem, amire ezek után már csak otthon volt szükségem. Két nap, két kenyér, két főétel, egy leves és rengeteg pogácsa, egy félresikerült kölestorta. Még a magányos órákat is visszasírom és a kudarcok is gyönyörködtetnek.

Közös főztünk

Párom a nagy sütés-főzés után végre elrabolt. Szegénynek keresztbe húztam a számításait a  pogácsámmal, amit ő nem annyira bánhatott, maximum engem ehetett a fene, hogy milyen romantikus sétától fosztottam meg magam ezzel, és vajon hova vitt volna el. Talán majd egyszer megtudom. A délután rövidsége azért egy kis sétát és kalandos erdei ösvényt mégiscsak tartogatott a számunkra. Ellátogattunk a házikóhoz, hogy megcsodálhassam milyen ügyesen haladt a hétvégén nélkülem, majd a patak partján, ami egy kisebb hegyecskében (na jó lehet csak domb) torkollik felmásztunk a csúszós, színes avarral tarkított meredek hegyoldalon. Enyhe para és sikoly kíséretében csörrent meg a telefonom, hogy szüleim hazaértek és köszönik a finom pogácsát. Normál körülmények között örömködtem volna a dicséretnek, de amikor az életemért küzdök egy csúszós erdei úton és kezdek pánikolni, hogy soha nem jutunk ki, - holott tudom, hogy ez az erdei kis rész előbb utóbb egy földútba torkollik - nem annyira értékeltem a hívásukat. Jogos tehát a kérdés, miért vettem akkor fel a telefont? Magam sem tudom. Egyrészt büszkeségből, hogy tudassam velük épp hagytam magam elrabolni az erdőbe, másrészt, hogy enyhe segélykiáltást adhassak feléjük, az erdő fás, csúszós, tele van szúrós bokrokkal és különben is kidugtam az orromat a négy falközül. A kalandos szakasz persze nem tartott tovább negyed óránál, de annál több izgalommal, amikor meg meg csúszott valamelyikünk.

A séta után jól megéhezve rákészültem, hogy gránátalmát egyek. Életemben nem ettem még, de mindig hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet. A gránátalma illatosítású tusfürdőt (Yves Roscher), folyékony kézmosó szappant (Alverde) vagy a golyós dezodort (CD deo vagy Dove) nagyon kedvelem. Az eladó elmondta hogyan kell szakszerűen gránátalmát enni, google jó barát ott is jól lecsekkoltam a technikát, majd kiderült párom édesanyja profi csak éppen eltitkolta. Küzdelmeimet látva, egy idő után megszánt, - egyesével ettem a kis kocsonyás magokat - és megmutatta, hogyan lehet gyorsan és hatékonyan kifejteni a zamatos kis magvakat.

Az uzsonnát követően miséztünk, majd megvacsoráztunk és összebújva, mint két manó filmet néztünk. Lehet fura az ízlésem, de hatalmasakat kacagtam a Spy című 2015-ös filmen. Aranyos, humoros, néha talán az erőltetettségtől bájos mozifilm. Nézzétek meg, és mondjatok róla vagy rólam ítéletet.

Ezek után kérdezem én, csodálkoztok, hogy púpnak a hátam közepére képzeltem a mai napot? 

És még a patikusnak is sikerült megríkatnia... Komolyan mondom nincs rosszabb, mint az élettől és munkájától - a szakma tévesztés miatt vagy ki tudja ténylegesen mi miatt - megkeseredett emberekkel való találkozás. Azért mész patikába, mert segítségre van szükséged. Meg tudtam volna rendelni internetről is a kalciumot, ami kellett, de mivel nem ezt tanultam, dunsztom nincs az összetevők mikéntjéről. Tehát odamegyek, és kérdezek. A szomorú az, amikor bunkók veled és a kb. nullás kémiatudásoddal jobban tudod mint ők, hogy a szacharóz az beza cukor... Minősíthetetlen volt a szakértelme és a kedvessége. És most gondoljatok bele. Mi van akkor, ha komoly cukorbeteg vagyok. Odamegyek a patikába és megmondom, hogy kérnék szépen kálciumot, ami cukor és laktózmentes. Jóhiszemű vagyok, és bízom a hozzáértésében, majd hazamegyek, megiszom a fincsi pezsgőtabimat és bekómálok.... Egy klasszikust idézve: "Ez nonszensz!" (A klasszikus egy kedves tanárom, kollégám, akinek ez a szavajárása, ha valami abszolúte hülyeség, vagy elfogadhatatlan.)

Ismét sikerült bő lére eresztenem a hétvégémről írtakat. De hogy ne csak rólam és az életemről szóljon a mai bejegyzés két közérdekű információt is megosztanék, no meg a pogácsám receptjét, amit saját magam alakítottam át IR baráttá.

Az első, hogy amint láthatjátok megújult a blog. Új menüvel, címkékkel, keresővel, tematikus bontással érhetitek el a számotokra legérdekesebb praktikákat, recepteket, trükköket. 

A heti menüm a bejegyzéseknél is megjelenik majd, de kiemelten is közlöm a Heti menüpont alatt. Ezen túlmenően, a recepteket is eléritek majd a felső sávban.

Bízom benne, hogy továbbra is velem tartotok, követitek a kalandjaimat és együtt alkottunk valami szépen, jót vagy esetleg finomat.

Aludj csak, én álmodom. Csukott vagy nyitott szemmel, de álmodom. Mert álmok nélkül mit ér az élet. Küzdj, hogy elérd a leghőbb vágyad!

10. heti menü

2015. október 26., hétfő
Reggeli: kolbászkarikák, paprika, tk. kenyér
Tízórai: házi zabkeksz, kávé
Ebéd: brokkolis-répás tejszínes hús durumm tésztával
Uzsonna: gránátalma, házi sajtos tk pogi
Vacsora: tárkonyos raguleves, sajtos pogácsa

2015. október 27., kedd
Reggeli: sajt, zöldség, sült hús, tk. kenyér
Tízórai:házi zabkeksz
Ebéd: sült husis szendvics, zöldséggel
Uzsonna:alma
Vacsora: majonézes virslisaláta

2015. október 28., szerda
Reggeli: sajt, zöldség, sült hús,tk. kenyér
Tízórai:házi zabkeksz
Ebéd: virslisaláta
Uzsonna:alma
Vacsora: husi lesütve, zöldségkörettel

 2015. október 29., csütörtök
Reggeli: sajt, zöldség, tk. kenyér
Tízórai:házi keksz
Ebéd: sült husis szendvics, zöldséggel
Uzsonna:alma
Vacsora: tavaszi zöldséges tekercs bulgurral (Recept: Az áfonya mámora blogról)

 2015. október 30., péntek
Reggeli: zabkása
Tízórai: zabkása
Ebéd: tavaszi zöldséges tekercs bulgurral (Recept: Az áfonya mámora blogról)
Uzsonna: alma
Vacsora: tonhalas töltött cukkini


 2015. október 31., szombat
Reggeli: zabkása
Tízórai: zabkása
Ebéd:(kitalálás alatt)
Uzsonna: alma
Vacsora: (kitalálás alatt)


 2015. november 1., vasárnap
Reggeli: kenyér, virsli vagy kolbász, zöldség
Tízórai: zabkása vagy keksz
Ebéd:(kitalálás alatt)
Uzsonna: alma
Vacsora: (kitalálás alatt)


Tejfölös-sajtos pogácsa

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (25 dkg teljes kiőrlésű búza lisz, 20 dkg fehér búza liszt, 15 dkg rozs liszt)
• 25 dkg vaj
• 2 evőkanál olivaolaj (nekem túl zsíros lett, ezért ez lehet elhagyható, állagtól függ)
• 30 dkg sajt lereszelve
• 2,5 dkg élesztő
• 250 g tejföl
• 2 tk só

Kenéshez:

• 1 tojás
• 15 dkg sajt

Elkészítés:
1. A liszteket, a reszelt sajtot az olvasztott vajat, olajat, sót, tejfölt egy keverőtálba teszem.
2. Az élesztőt rámorzsolom.
3. Az egészet jól összekeverem és összegyúrom, pár percig kézzel dagasztom.
4. Fél óra órát pihentetem.
5. Ezt követően átgyúrom az egészet és kinyújtom a tésztát 1 cm-esre. Attól függ milyen vastag pogikat szeretnék.
6. Kiszaggatom, sütőpapíros tepsire rakom.
7. A tetejét megkenem tojással és sajtot szórok rá.
8. Kb. 10 percig sütöm (alul-felül) 200°-on. Lehet kevesebb is elég, folyamatosan figyeljük.
 (Én 3 tepsit ettem be egyszerre, ezért tovább tartott és folyamatosan cserélgetni kellett, ez rossz technika.)

* A Receptek menüpont alá a pogácsán túl feltöltöm a hétvégi kenyereim és a brokkolis-répás tejszínes husis tészta receptjét is.

Természetes vegyszerek, elrontott ételek és testmozgás, mert úgy szép az élet, ha zajlik

Ahogy a cím is utal rá a mai bejegyzésben sok mindenről lesz szó. Sűrű volt a hét és még nincsen vége. Milyen jó, hogy ma nem kellett dolgozni menni. Sajnos az "ünnepi" hangulat nálam ebben kimerült. Örömködtem, hogy végre pihenhetek és kipróbálhatok pár új receptet.

Tegnap este csirkemell csíkokat készítettem. Először zöldköretet terveztem mellé, de ahogy alakult az étel úgy döntöttem összekutyulom a köretet a hússal. Viszont olyan száraznak éreztem, megbolondítottam egy kis mustárral. Semmi gond nem lett volna ezzel, ha nem lett volna fűszeres a hús és sós a brokkoli. Mondanom sem kell, elsóztam az egészet. Majdhogynem ehetetlent alkottam. Ilyenkor fáj ám igazán az ember szíve. Hogyan lehet megmenteni a menthetetlennek tűnő másnapi ebédet. Édesanyám azt javasolta főzzek bele krumplit. Nem rossz ötlet, de már volt hozzá tészta főzve, a kettő együtt meg nem az igazi. Tehát új ötlet kellett. Erre azonban aludtam előbb egyet.

Délelőtt végre nekiláttam kitakarítani a lakást. Irulok pirulok, de nagyon elhanyagoltam a takarítást. Az elmúlt hetekben az új étrend, meg a házfelújítás miatt nem sok időm jutott rendrakásra, mosásra, porszívózásra. Ennek apropóján most bepótolom, amit korábban ígértem és írok egy picit a vegyszerekről. Nem szeretem azokat a takarítószereket, amik nem csak baci, de kéz és minden egyéb gyilkolók is. Drágák, tele vannak mű dolgokkal és úgy kiszárítják az ember kezét, hogy egy kiló kézkrém sem lenne elég a regenerálódáshoz. Nem hiába írják rá a legtöbbre, hogy ne érintkezzen a puszta bőrünkkel. Lassan öt éve átszoktam a drogerie marktban (dm) is kapható Frosch termékcsaládra. Az elmúlt hetekben sokat böngésztem bioboltok kínálatát mind a vitaminjaim miatt, mind a táplálkozásomhoz szükséges alapanyagok beszerzése miatt, és nem utolsó sorban öko tisztítószereket kutatva. Biztos zseniálisak és jók, amit nem is vonok kétségbe, de talán az egyszerű háziasszony számára nehezebben hozzáférhetőek, mint ez az általam is használt termék, amit már a közeli G-robyban is láttam, a nagyáruházakban pedig könnyen megvásárolhatónak találtam. Nem mondom, hogy a súrolószer nem szárítja a kezemet, de a cif és társaihoz képest jelentősen kisebb mértékben roncsolja a bőrömet. Amióta pedig levendulásban is kaphatóak a termékek, számomra verhetetlen lett. Hogy miért jó a Frosch? Mert tényleg öko "vegyszer" és tényleg újrahasznosított alapanyagból készülnek a flakonjai. Természetes alapanyagokat használ a különböző felületek tisztításához.

Nézegettem különböző házi löttyöt készítő tanfolyamot is. Hiány van belőle, vagy csak én nem voltam eléggé szemfüles. Bár, ha lenne is a sok főzés, kötelezően előírt mozgás - hozzáteszem jól felfogott érdeke lenne minden embernek, hogy legalább ennyit sportoljon hetente - nem sok idő jutna még házi kencék, tisztítószerek elkészítésére is.

Amit azonban mindenki könnyedén kipróbálhat vagy elkészíthet otthon is az ecetes levendula olajos öblítőszer. Nem szeretem az ecet szagát, ezért én mindenképpen tettem hozzá illóolajat is. Az ecet nem csak a lerakódott vízkövet távolítja el jól, hanem a ruha mosásnál is remek módon alkalmazható. A ruha szálai közé lerakódott vízkövet és szennyeződéseket is eltávolítja miközben a mosógépre is jótékony hatással van. (Lehet almaecetet is használni.) Fél liter ecethez kicsit kevesebb, úgy négy-öt deciliter vizet adunk, majd ebbe csepegtetünk pár csepp levendulaolajat. Ezzel kész is az öblítőszerünk. Ha sokat sütsz otthon kenyeret, akkor pláne javaslom ezt módszert a konyharuhák tisztán tartásához. Ki szereti a mosószer vagy öblítőszer ízű/szagú kenyeret. Grrr..Ugye?

Másik zseniális házi tisztítószer a citrom. A zsíros szennyeződéseket remekül leszedi a mosogató faláról, vagy az edényekről.

Ha van jól bevált házi természetes takarító szered, mint az ecet vagy a citrom, kérlek oszd meg velünk, vagy kommentben vagy privát üzenetben, had bővítsük a repertoárunk.

Takarítás után térjünk vissza a főzésre, mert mire elkészültem és minden csillogott és ragyogott, addigra a tízórai ellenére is jól megéheztem. Mit lehet tenni az elsózott étellel? A mustár mellé tejfölt vagy tejszínt tudok elképzelni, ami enyhíti a sós ízeket. Mivel nem volt éppen itthon tejszínem, maradt a tejföl kipróbálása. Láss csodát, működött. Ehető lett a tegnap még borzalmasnak ítélt brokkolis mustáros csirkemellfilém.

Ezen felbuzdulva át is mentem szüleimhez, hogy a konyhájukat elfoglalva - anyukámnak remek sütője van -  házi zabkekszet készítsek és kipróbálhassam az új keksznyomó smiley-m, majd kölestortát süssek. (A receptek Az áfonya mámora blogról valók.) A hétvégi terveimen végignézve már éreztem, hogy túlvállalom magam, de visz a lendület és a kíváncsiság előre, ezért nem volt meglepő, hogy fáradtságomban nem sikerülhetett minden tökéletesen. A keksz finom lett, de majdnem odaégett. A kölestorta viszont nem sikerült. Ennek oka nem csak az én elfuserált bénaságom és a fáradtságom volt, hanem az, hogy rossz sütőformát választottam. Egy mély tortaforma mellett döntöttem gondolván, ebből tuti nem folyik ki. Az biztos. Nem is folyt ki. Ellenben a teteje kb. szenesre égett, a közepe pedig nyers maradt. Ekkor elégeltem meg a műveletet és vettem ki, hogy majd jó lesz nyersen is. Sajnos az ujjamat közben odaégettem, ami szépen hólyagosra is dagadt, de ez sem tántorított el a céltól, hogy a köles tortát megmentsem. Felpakoltam, bedobozoltam - merőkanállal sikerült eltávolítani a félig odaégett edényből -  és mindent haza hoztam. Itthon a jó kis régi minden hő és funkció választó gomb nélküli gáztűzhelyem beizzítottam és az egészet egy lapos tepsibe borítva betoltam még vagy 40 percre. Bő két órát sült az egész, ha még mindig nyers, most már megeszem a kalapom...

Eközben muszáj volt tornáznom is, mert a vacsora idő vészesen közeledni látszott. A heti tornámat eddig remekül teljesítettem. 4x40 perc van előirányozva, amiből 1x40 perc kardio, 3x40 perc erősítő gyakorlatot kell végeznem. Maradok hű Rubint Rékához és az ő jól blokkosított erősítő edzéseihez, amik nem csak zsírgyilkosak, de saját testemen bizonyítottan szálkásító hatásúak. Tehát volt a héten 2x20 perc hasizom+karizom, 2x20 perc popsi-csípő+comb izom és ma 40 perc szobabicajozás filmnézés közben. Holnap pedig jön a gyógytornász barátnőm, hogy brutál tornagyakorlatokkal mozgasson meg.

Végezetül tervben van még a hétvégére 2 kenyér megsütése, esetleg egy kis sajtos pogácsáé és még valami ebéd összedobása is. Talán vasárnap végre pihenni is fogok ;-)

Most pedig elfogyasztom a cukkinis-póréhagymás-paradicsomos tojásrántottámat.
Mindenkinek jó pihenést és hétvégét kívánok!

Hétvégi fitness és aerobik a háznál (+8-9.heti menü)

Hétvégén nagy munkában voltunk. Végre tudtam segíteni és együtt szorgoskodni az én egyetlenemmel. Parkettafelszedés, kupacokba rendezés és kötözés. Tudtátok, hogy ez a művelet jótékony hatású a combokra? Hogy miért? A sok guggolás és emelgetés erősíti a combizmokat. Amikor elkészültünk a nagyszoba parkettájának felszedésével, jó volt végignézni az üres és szuroktól fekete padlón. A tornyosuló parketta kupacokon, amik a másik szoba díszévé váltak és várják a sorsukat vagy tűzifaként, vagy újra átválogatás után esetleg egy másik szoba ajzataként.

Mivel párom meg akarta nézni, hogy vajon igazuk volt-e és a régi ablak hol kezdődhetett, elkezdte leverni a vakolatot legnagyobb örömömre, mert így kipróbálhattam ezt a műveletet is. Jutalom volt a javából. Stresszlevezető - bár ilyen gondom akkor nem volt - és karizom erősítő. Tiszta hétvégi fitness. Egy percig sem lehetett lelkiismeret furdalásom, hogy a sportot hogyan iktassam be az életembe ;-) Ezzel meg is kezdtem az erősítő edzésem. Szerintem párom örömére, mert így ő is gyorsabban tudott hallgatni és megállás nélkül szórakoztattam valamivel :-) A hétvégi munkából a kedvenc részem azt hiszem a vakolat leverése lesz. Nem gondoltam volna, hogy egyszerre mókás, rettentően időigényes és mennyire fárasztó műfaj ez az építkezés téma. A móka és a kacagás része volt számomra kérdés, de a hétvége bebizonyította azért lehet ezt tréfálkozva és élvezettel is csinálni. Jó volt látni a nap végén, hogy milyen sokat haladtunk. Jó volt piszkosnak, a bőröm alatt is porszemcsésnek lenni. A vakolattól és minden földi jótól fehér hajjal és a fekete nadrág helyett fehérben végigsétálni az utcán. És jó volt a végén megfürödni, hajat mosni és a pólusaimnak újra levegőt kapni. Várom az ismétlést, hogy mihamarabb a munkánk gyümölcsét élvezhessük. Szeretek álmodozni arról, hogyan fog elkészülni az első reggeli, ebéd vagy vacsora. És hogyan fogja a házat friss kenyér illat belengni. De addig még nagyon sokat kell dolgozni. Kitartóan, néha nagyon mocskosan, majd a fáradságtól boldog szívvel megtisztulni és a nap végén mélységes mély álomba zuhanni.

Mivel az álmoktól nem lakik jól az ember, ezért vasárnap ismét megterveztem a heti menümet, amit a blogbejegyzés végén meg is fogok veletek osztani. A múlt heti kimaradt ezért megpróbálom úgy beilleszteni, hogy aki szeretne tippeket gyűjteni belőle, kedvére megtehesse. Végezetül egy receptet is közkinccsé teszek.

Kisa Judit kókusztej receptje.
Éppen most készítettem el és valami isteni lett.

• 100 g kókuszreszelék
• 1 evőkanál olaj
• 1 mokkáskanálnyi só
• 1 darabka vanília
• 1,2 liter víz

Egy fazékba összeöntjük az alapanyagokat, majd pár percig forraljuk. Ezt követően leturmixoljuk a kotyvalékot, majd újabb rotyogtatás után újra turmixoljuk. Ha újra felforrt, félre kell tenni picit fedő alatt, hogy ismét lehűljön. Ezt követően újra leturmixolni, majd a kókuszreszeléket alaposan kinyomkodva leszűrni.

Utána hűtőszekrényben tárolni. 2-3 napig fogyasztható.
Ez a kókusztej lesz a zabkásám alapja a következő pár napban.

2015. Október 12., hétfő Reggeli: vajas kenyér, paradicsom Tízórai: kakaós csiga Ebéd: tarhonyás lecsó Uzsonna: alma Vacsora: Gyros tál

2015. Október 13., kedd Reggeli: sajt, kenyér, paradicsom Tízórai: kakaós csiga Ebéd: tarhonyás lecsó Uzsonna: kakaós csiga Vacsora: sült csirke, zöldköret, lila hagymás paradicsomsaláta

2015. Október 14., szerda Reggeli: kakaós csiga Tízórai: keksz, alma Ebéd: sült csirke zöldkörettel Uzsonna: kakaós csiga Vacsora: (cukor)borsófőzelék maradék sült csirkével

2015. Október 15., csütörtök Reggeli: pirítós zöldséggel, sajttal, vagdalttal Tízórai: keksz, kávé Ebéd: pulykavagdaltos szendvics salátával Uzsonna: alma Vacsora: székelykáposzta

2015. Október 16., péntek Reggeli: tojássaláta, rozskenyér, sonka Tízórai: keksz, kávé Ebéd: székelykáposzta Uzsonna: alma Vacsora: vagdaltos szendvics zöldséggel

2015. Október 17., szombat Reggeli: sonkás szendvics zöldséggel Tízórai: keksz Ebéd: avokádós szendvics Uzsonna: alma Vacsora: sült sertés husi zöldkörettel

2015. Október 18., vasárnap Reggeli: pirítós, sajt, zöldség Tízórai: keksz Ebéd: tepsis csirkemell, sült krumpli, sült paradicsom, sült hagyma+csontleves Uzsonna: keksz Vacsora: májas rizs

2015. Október 19., hétfő Reggeli: sajt, kenyér, saláta Tízórai: keksz, kávé Ebéd: sült csirkés szendvics salátával Uzsonna: alma, keksz Vacsora: pulykamell csíkok fokhagymás bundában joghurtos uborkasalátával

2015. Október 20., kedd Reggeli: almás zabkása Tízórai: keksz Ebéd: pulykamell csíkok fokhagymás bundában szendvicsnek+ubisali Uzsonna: alma Vacsora: kenyérlángos

2015. Október 21., szerda Reggeli: almás zabkása Tízórai: keksz Ebéd: kenyérlángos+zöldség! Uzsonna: alma Vacsora: sajtos cukkini lepény

2015. Október 22., csütörtök Reggeli: almás zabkása Tízórai: keksz Ebéd: cukkini lepény vagy tonhalas szendvics Uzsonna: alma Vacsora: csirkemell csíkok párolt zöldséggel

2015. Október 23., péntek Reggeli: pirítós, sajttal, zöldséggel Tízórai: keksz Ebéd: csurgatott leves meggyes kölestorta Uzsonna: alma Vacsora: friss kenyér, sajttal, zöldséggel

2015. Október 24., szombat Reggeli: zabkása Tízórai: házi zabkeksz Ebéd: tárkonyos raguleves, pogácsával Uzsonna: kölestorta Vacsora: tonhalsali

2015. Október 25., vasárnap Reggeli: kenyér, sajt, sali Tízórai: házi zabkeksz Ebéd: tárkonyos raguleves, pogácsával Uzsonna: keksz Vacsora: sült töltött paprika

(Cukor)borsófőzelék vagdalt golyóval
Pulykamell csíkok fokhagymás bundában joghurtos uborkasalátával

Önmagunk orvosai vagyunk

Sok minden történt mostanában. Összevártam a dietetikussal és az orvossal való találkozásomat, hogy átfogó képet tudjak adni nektek mindezekről. Az elmúlt hetekben sokat írtam étkezésről, inzulinrezisztenciáról és mindenféle lelki nyűgökről. Picit ennek a résznek a lezárásáról fog szólni ez a bejegyzés. Ettől függetlenül, később is jön majd a heti menüm és receptjeim, amiket éppen elkészítettem csak nem e körül fog forogni az életem. A hét vége új témát fog hozni. A házfelújítást. Végre tudok segíteni páromnak, hogy haladjunk az álmaink megvalósításával. Jövő hétre pedig takarítási trükkökről, házi vegyszerekről és természetes súrolószerekről tervezem, hogy írok nektek egy bejegyzést. Remélem mindenki talál majd olyan írást, ami neki (is) szól és hasznosnak találjátok majd az új témákat és a régieket is szívesen olvassátok.

Ahogy tapasztalhattátok vasárnap nem írtam heti menüt. Nehezemre esett, mert mindig szombaton vagy vasárnap leültem (vagy egyedül vagy anyummal) és megterveztem a következő heti bevásárlást, főzést és mindent, ami ahhoz kell, hogy ne éhezzek. Most csak egy "fél" tervvel vágtam neki a hétnek, amit rögtön kedden fel is borítottam.

Nagy örömömre Kisa Judittal sikerült megbeszélnem egy dietetikai konzultációt. Csak dicsérni tudom. Új erővel és lendülettel töltött fel az a röpke 1-1,5 óra, amit beszélgettünk. Volt szó a jelenlegi életmódomról, korelőzményről, vérképről és annak ijesztő vagy éppen megnyugtató részeiről. Átbeszéltük az elveket, amik alapján ezt követően táplálkoznom kell. Teljes kiőrlésű kenyér, barna rizs, kuszkusz, basmati, bulgur stb. annyira tág a paletta. Lényeg a sok zöldség és a változatos táplálkozás. Ami külön megnyugtató volt számomra, hogy nem vagyok egyedül (és a családom sincs egyedül azzal), hogy senki nem tud keveset és egy személyre főzni. Ha napokig ugyanazt eszi az ember, vagy éppen nincs lehetősége délben vagy egy óra tájban meleg ételt ebédelni, akkor sem kell kétségbe esni. No para. Ez volt a legfőbb lecke számomra. Tudom sok dietetikus megkövezné Juditot, hogy nem számoltatja a kalóriát, vagy nem méricskéli az éppen megevett ételek mennyiségét, és pláne nem foglalkozik azzal, hogy most gyors vagy lassú egy szénhidrát. Pont ezért is, na meg a közös főzéskor megismert személyiségéért és remek receptjeiért...- na jó szóval nem csak ezért ... - kerestem meg őt. Reméltem, hogy Judit megnyugtat és máris élhetőbbnek tűnik az az életmód, ami ha jobban belegondolunk a természetes és az egészséges lenne mindenki számára. Egy szó, mint száz új lendülettel vetettem bele magam a főzésbe. Rögtön a beszélgetés után beszereztem pár új edényt, mert kavarótálból szűkölködtem. Alig bírtam hazacipelni a hátizsákomat és a két nagy zacskó ételt és sütő-főző kelléket.

Másnap, a saját pici lábaimon elmentem a közeli hentes üzletbe is, amivel eddig hadilábon álltam. Persze fél sikert értem el, de a lényeg, hogy első próbálkozásnak nem volt rossz. Darált húst és disznó zsírt szerettem volna venni a főzéshez. A darált húsnál örömködtem, hogy el tudtam mondani mit szeretnék és ott helybe darálta a hentes, ami szívmelengető és megnyugtató volt számomra. Láttam mi kerül a darálóba!!! :-) Viszont a zsírnál bajban voltam. Még rá is kérdezett milyet szeretnék. Kezdő háziasszony lévén ezektől a kérdésektől frászt kapok. Majd jött is tőlem a szőke válasz: "Hááát amivel sütni lehet. Nem nagyon ismerem őket." (Jó-jó, tudom "hát"-tal mondatot nem kezdünk, de most nézzétek el nekem.) Amikor hazaértem észrevettem, hogy igen, bizony, ez számomra nem jó zsír, mert tejjel készítették. Szuper... Sebaj, remélem szüleim el tudják főzni, amikor épp nem járok feléjük...

Visszakanyarodva Juditra. Nagyon sok hasznos trükköt és receptet mondott el ennyi idő alatt is. Házi kókusztej, szendvicsalapanyagok, kencék, és hogyan osszam be úgy a heti menüm, hogy a vacsora feltét a másnapi szendvicsbe is belekerülhessen, vagy 3-4 napig hogyan tudom átvariálni ugyanazt a pörkölt husit és más ételt készíteni belőle.

Lelkesedésem eredményeként és hála annak, hogy az orvos miatt csúsztattam végre a rengeteg túlórámat, ráértem főzőcskézni.

Elkészítettem Judit pulykavagdaltját (77 remek reform recept című szakácskönyvből), főztem (cukor)borsófőzeléket és ebédre készítettem magamnak egy remek szendvicset az előző esti sült csirkéből egy jó nagy adag salátával.

Köszönettel tartozom Kisa Juditnak, mert megváltoztatta a szemléletmódomat és még jobban megszerettette velem a sütés-főzést.

És ha már a köszönetnyilvánításnál tartunk, hatalmas hálával tartozom a nőgyógyászomnak Dr. Kaszás Tibornak is. Miután tavasszal ismét volt egy vesegyulladásom, megkértem a háziorvosom, adjon egy teljes vérképre szóló beutalót. El is mentem, ki is derült, hogy magas a reggeli cukrom. Némi aggódással telve kerestem meg a nőgyógyászomat. Segítségével fény derült az inzulinrezisztenciára. A mai napig örülök, hogy ez most derült ki és nem akkor, amikor már jóval nagyobb a baj. Hozzáteszem, most sem épp pici, de fő a pozitív hozzáállás. Tegnap a nagy főzés után útra keltem a Mens Mentisbe, hogy konzultáljak endokrinológus szakorvosommal és végére járjunk a probléma komolyságának. 

Dr. Nas Katalin átfogó képet adott arról, hogy mi is az az inzulinrezisztencia és jelenleg miről árulkodik a vérképem. Átbeszéltük, hogy heti 4x40 percet kell sportolnom, ebből 1x kardió 3x erősítő edzést. A táplálkozásomat azt javasolta, hogy dietetikussal beszéljem meg, hogy 160 vagy 180 g-os diéta javasolt nekem. (Ezt egyelőre megfontolom, de remélem Judit segítségével javulni fognak az eredményeim és nem lesz rá szükség.) És felírt egy rakat vitamint, amiktől azt várjuk, hogy jótékonyan hatással legyenek a szervezetemre. Nem mondom, hogy nem volt olyan pont, amivel ne sokkolt volna. Nem állítom azt sem, hogy utána nem zuhantam magamba. De egyet továbbra is vallok. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy vigyázott rám ismét és láthatóan még idejében hozta rám a frászt és vezetett el azokhoz a szakemberekhez, akiknek a segítségével egészséges és teljes életet tudok élni.

Minden gyógyulás fejben kezdődik és minden betegség fejben alakul ki. Hiszem, hogy ha valaki meg akar gyógyulni, akkor a szervezete meggyógyítja önmagát. Persze kellenek az orvosok, a készítmények és a jó tanácsok, de elsősorban az eredmény csak rajtunk múlik. Ezért had zárjam mai bejegyzésem ezzel:

Testem képes a gyógyulásra. Befogadom és magamévá teszem a vitaminokat, tápanyagokat, amiket megeszem. Napról napra egészségesebb, erősebb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Boldoggá tesz ez a feladat és örömmel tölt el a változás maga.

"Nem volt még Internet, ami elrabolta volna az időnket"- asszonysors a múlt századból, ahogy nagyanyám felidézte

Mai világunkban nehezen tudjuk elképzelni, hogy - nem is olyan rég - a nők még kézzel mostak, hűtőszekrény hiányában csak hetente egyszer-kétszer kerülhetett a család asztalára friss hús, vagy hogy a munka mellett éjszakákba nyúlóan küszködtek a házimunkával, tanulással, a család kényelmének megteremtésével. S ma mégsem panaszkodnak: a nagymamák, dédnagymamák inkább a szép pillanatokra emlékeznek vissza.
 
-          1939-ben születtél, az én generációmnak már nehezen elképzelhető hogyan mentek akkor a dolgok. Miként éltek és dolgoztak falun vagy városban az emberek. Kérlek, mesélj picit a kezdetekről, a vidéki életről, a tennivalókról. Milyen feladatokat kellett egy háziasszonynak ellátni.
-          Nagyon fiatalon 16 évesen mentem férjhez. Először anyósoméknál laktunk fél évig, aki nem igazán tudott főzni. Cipő felsőrész készítő mester volt. Minden fontosabb volt neki a főzésnél.  Főzni anyám tanított meg. 1955-ben elköltöztünk szüleinktől tíz kilométerre. Szolgálati lakást kaptunk férjem munkahelyétől. Egy szoba, konyha spejz. Fürdőszoba akkor még nem volt. 1958-ban született meg a lányom. tizenkilenc éves voltam ekkor, nagyszülők távol laktak. Közvetlen busz járat, vonatközlekedés nem volt a két település között. Busszal Siófokra lehetett menni, onnan pedig vonattal Somogymeggyesre. Félnapba is bele tellett, hogy eljussak a szüleimhez. Anyám néha gyalogszerrel eljött hozzánk. Falun csak egy kis bolt volt. Azt ettük, ami a kertben megtermett. Tejet háztól vettük, túrót, tejfölt magam készítettem. Nem lehet kérdés ezek után, hogy minden nap főznöm kellett a családomra. Nem volt étterem és semmilyen konyha ahonnan hozhattam volna ebédet. Mindig azt főztünk, ami aktuálisan megtermett a kertben. Hűtőszekrény sem volt ekkor még. Tyúkokat, csirkéket kacsákat neveltem, na meg hízó disznót. Minden télen levágtunk egy disznót. Annak a zsírjával főztem, sütöttem. Füstölt húst ettünk, mert az áll el hűtőszekrény nélkül. Mosógép sem volt, ezért kézzel mostam. A ruhapelenkákat a babára minden nap ki kellett főzni, hogy fertőtlenítsük. Amíg nem jutottam a mosásig, addig hypos vízben álltak a szagok és a fertőtlenítés miatt.

1951. január 10. szüleim

1958 nyara Erikával

1959 egyik utunk a nagyszülőkhöz

-          Milyen technikai feltételek voltak ehhez? Mikortól volt mosógéped?
-          1960-ban vettünk forgótárcsás mosógépet, 1962-ben fekete-fehér televíziót. 1963-ban építettük a családi házunkat, akkor lett fürdőszobánk. Előtte volt egy bádog kádunk, amit bevittünk a konyhába, majd vizet melegítettünk bele, hogy megtudjunk fürödni. Tehát 24 éves voltam, amikor már elfogadható körülmények között laktunk. TV adás csak esténként volt, először egy csatornán. Rádiónk, ahogy összekerültünk már volt. Férjem szerette a technikai szerkezeteket. Amíg nem költöztünk Siófokra, addig szénnel fűtöttünk. 1970-ben, hogy városba költöztünk lett gáz fűtésünk. Ekkor lett hűtőszekrényünk is.

-          Az ’50-60-as években ritka volt, ha valaki a család mellett munkát vállalt. Nálatok mi volt a munkamegosztás? Dolgoztál a házimunka és a gyereknevelés mellett?
-          1963 január 1-től dolgozhattam csak, mert a férjem volt a falu egyik vezetője és azt mondták összeférhetetlen, hogy bárhol elhelyezkedjek a faluban. Volt itt egy főkönyvelő, aki azt mondta ő veszi a bátorságot és felvett könyvelőnek. Ekkor lányom óvodás volt és terhes lettem fiammal, Csabával. December elejéig dolgoztam, majd december 18-án megszületett fiam.

-          Hogyan végezted a tanulmányaidat és képezted magad? Ha jól tudom, akkor a házasság miatt abba kellett hagynod az iskolát.
-          Igen, jól tudod. Amikor férjhez mentem abba kellett hagynom az iskolát, a közgazdasági technikumot. Húsz évesen levelezőn kezdtem el újra tanulni Tabon, gimnáziumban. Csak egy héten egyszer, hétfőn délután kellett bemenni az iskolába és negyedévente vizsgázni. Ekkor már Meggyesen laktunk és édesanyám tudott segíteni. Elment Erikáért az óvodába és náluk volt addig, amíg este fél hétkor hazaértem. Csaba fél éves volt, amikor érettségiztem. Nem volt könnyű időszak. Mindennap főztem, és akkor már anyósom is megbetegedett. Rájuk is főznöm, mosnom és takarítanom kellett.

-          Lehetett ezt bírni?
-          Nem ismertem a fáradságot este tizenegy előtt soha nem feküdtem le és reggel fél hat-hat körül keltem. Annyi könnyebbség volt, hogy Csaba születése után hat éves koráig nem jártam el dolgozni. Néha "bedolgozást" vállaltam. Ami azt jelentette, hogy gyereksapkákat horgoltam. A fonalat megkaptuk és pár forintért készítettem a sapkákat.

-          És gondolom mindeközben ellátni a házi teendőket és fenntartani a családi tűzhely melegét.
-          Igen. Közben ősszel paradicsomot kellett befőzni, savanyúságot eltenni és mindennap főzni. Inkább főzelékeket, palacsintát, pogácsát, szilvás gombócot, krumplinudlit. Jó formán friss húst csak hétvégén ettünk. A főzelékekhez tojást főztünk, szalonnát, sonkát sütöttünk. Vacsorának pedig sült tojást, lecsót, héjában sült krumplit, vagy télen fagyos szalonnát ettünk. Mikor mit lehetett könnyen megtermeszteni, megvenni. Nem voltak szalámik. Zsíros kenyér, házi vajas vagy, lekváros kenyér.

-          Könnyebb volt, amikor felköltöztetek Siófokra? Mi változott ekkor?
-          1970-től, hogy Siófokon éltünk, szinte egyedül neveltem gyerekeimet, akkor már folyamatosan dolgoztam. Erika iskolába, Csaba óvodába járt. Nem voltak ott a nagyszülő, akik értük mentek volna.  Csak mi ketten a férjemmel. Sajnos neki sokat kellett vidékre menni és akkor egyedül maradtam a feladatokkal. Nem volt autóm, amivel járhattam volna, sőt még kerékpárom sem. Mindenhova gyalog mentem. Ami még nehezítette az életet, hogy 1980-ig minden kényes holmit kézzel mostam. Esténként kimostam a napi pulcsikat, mert forgótárcsás gépben azokat nem lehetett kimosni. 1980-ban férjem megelégelte a sok kézi mosást és vett nekem egy automata mosógépet.

-          A városban már nem volt keretek. Hol és milyen sűrűn vásároltatok?
-           A bevásárlás nem volt könnyű. A hetvenes években még szombaton is dolgozni kellett és csak pár kis bolt  működött. Siófokon ekkor már üzemelt a Népbolt, ami nagyobb volt és a Sió Áruház, ahol ruhát, cipőt lehetett kapni. Nyáron tóparti városként a sok turista elözönlötte a boltokat. Időben kellett lemenni és megvenni a szükséges élelmiszereket.

-          De azért pihenésre is jutott remélem idő. Mi volt a vasárnapi program?
-          A hétvégi ebéd általában csirke valamilyen formában és a rövid karaj volt rántva. Vasárnap délutáni program, séta a Balaton parton és gesztenyepüré a cukrászdába. Szerettem süteményt is sütni, de a gyerekek szerették a közös cukrászdázásokat. Vagy, ha tudtunk, akkor anyámékhoz utaztunk. Ott mindig terülj-terülj asztalkám volt.

-          És soha nem voltál rest. Erikával egyszerre érettségiztél. A munka mellett ismét tanultál.
-          1974-ben beiratkoztam a Siófoki gimnáziumba két év kiegészítő pénzügyi tagozatra. Azt Munkaidő alatt csinálhattuk a héten egy nap délután. Ahogy elnézem az unokáimat, akik munka mellett tanulnak, nem irigylem őket. A mi időnkben azért támogatták, ha valaki tanulni szeretett volna, és tovább képezni magáz. 1976-ban egyszerre érettségiztünk Erikával. Utána beiratkoztam a fehérvári mérlegképes képzésre, ami három éves volt. Arra is minden héten hétfőn délután jártam. Akkor a munkahelyen, aki akart tanulhatott. Nekem hála a jó Istennek, megadatott ez. 42 évesen fejeztem be a tanulást, de megérte, mert most kétszer annyi nyugdíjam van, mint azoknak, akik nem tudtak továbbtanulni. Igaz nem volt könnyű időszak, de szép volt.

1994 Karácsonyán férjemmel, Petra és Ilka unokánkkal

1994 nyugdíjba vonulásom alkalmából búcsúebéd a kollégákkal

1999 férjem 70. születésnapján Siófokon

-          Milyen volt a légkör a munkahelyeden?  
-          Szerettem a kollégáimat. A mai napig jó kapcsolatot ápolok velük és örömmel gondolok rájuk. Sokat tanultunk egymástól. Például egyik kolléganőm receptje alapján készítem a híresen finom savanyúságomat. Nem volt azaz ellenségeskedés és kihasználás a munkahelyeken, mint most. Nem volt olyan verseny sem. Mindenki tudta, hogy mi a dolga és tettük is azt.

-          Összességében mit mondanál, mit üzennél a mai fiataloknak, akik küzdenek a munka-család-önmegvalósítás hármasával?
-          A tanulásra sok éjszakám ráment. Nem volt internet, ami rabolja az időt az embertől. Talán amit bánok, hogy a gyerekeimmel több időt kellett volna foglalkozni. De ők akkor nem igényeltek többet. Szerettek olvasni, játszani. Jó lenne, ha az unokáimmal, a gyerekeimmel többet tudnék találkozni. A jó Istennek naponta hálát adok az életemért és a családomért. Hogy mit üzennék? Nincs lehetetlen. Hitben, szeretetben és a jó Istenbe vetett bizalommal, minden lehetséges. Hiszem, hogy meg lehet találni a középutat. Küzdjenek, és ne adják fel soha! Mondom én ezt hetvenhat évesen. 

2011 fánkot sütök az evangélikus idősek otthonában

2011 februárjában tiszakécskei Lovasbál

2014 nyugdíjas buli

2015 nordic walking a Tisza-parton

2015 nyolcvan felé, szeretetben, boldogan