Jó régen nem írtam, pedig sok minden történt. Többek között kitört végre a szünet egy bosszantóan fárasztó és mozgalmas hét után. Hétvégén elmentem Kisa Judit cukormentes karácsony tanfolyamára, majd hétfőn a barátaimmal ünnepeltem, és becsomagolva várják az ajándékok, hogy eljöjjön december 25-e.
Hosszú volt ez az év. Néha nem árt leülni és elmélázni azon mi minden van mögötted, és már csak milyen kevés előtted, ebből az évből. Rengeteg küzdelem, fáradság, sok-sok munka és erő, ami néha nem is tudom honnan volt mindehhez. Összességében elmondható, hogy ezt az évet is túléltem. Nem őrültem bele. Kiderült, hogy kötelező életmódot váltanom és új alapokra helyezni az életem. Igen is ki kell állnom magamért és fáradtságot nem tűrő módon harcolnom az álmaimért. Néha könnyebb volt ez az út, néha nehezebb, de valahogy sikerült átvergődni magamat az akadályokon. Nem adom fel. Miért is tenném? Lassan véget ér ez az év és újult erővel, új álmokkal és régiekkel, na meg még több új reménnyel vágok majd neki. Rám fért már egy kis pihenés. El sem hiszem, hogy most két hétig azt csinálok, amihez kedvem van és a családommal tölthetem ezt az időt. No meg a barátaimmal. Nem leszek rest. Elhatároztam, hogy kipihenem magam :-D Mert a következő év változásaira fel kell készülni mind testileg, mind pedig lelkileg. Hiszek benne, hogy most már jön valami jó, valami igen, nagyon jó. Amire megérte várni, és amiért megéri küzdeni.
Ilyen gondolatokkal és takarítással töltöttem a mai délelőttöt, amikor végre megérkezett a várva várt lámpám külföldről. Lámpák.hu jóvoltából egy hetet vártam a csomagomra. Akciós lévén elcsábultam és nem néztem, hogy Csehországból jön majd a szállítmány. Miután megérkezett, első örömömben ki is bontottam a hatalmas dobozt és össze is szereltem az ajándékomat. Sajnos észrevettem, hogy a felső foglalatnál meggörbült a fém - gyártási hiba - de nem foglalkoztam vele, ez könnyen javítható, viszont amikor megláttam, hogy az olvasólámpás fejnél az üveg karcos, elsírtam magam. Már megint mindenkinek igaza volt én pedig csökönyös szamár voltam. Még mindig nagyon tetszik ez a lámpa, de lett volna Magyarországon is webshoppan, ha már mindenképpen webről akartam volna. Én viszont bedőltem egy akciónak. Oké. Még így is olcsóbb volt sokkal, mint ugyanezek a lámpák máshol, szállítással együtt, csak arra nem gondoltam, hogy a két évgarancia az nehezebben lesz szavatolható, ha én itt vagyok ők meg ott... Köhöm...Na jó, haladjunk tovább, még mi történt a mostanában, mert ez a kis "apróság" nem szegheti kedvem, hogy elmeséljem nektek a közelmúlt eseményeit.
Hétvégén Kisa Judit cukormentes karácsonyi receptjeivel ismerkedtem a Mandulaligetben. Kritikus lévén előre felkészültem arra, hogy sokan leszünk, de mivel ismerősök társaságában tölthetem ezt az időt, ezen nem fogok bosszankodni. Tényleg nem is bosszankodtam, bár ha egyedül mentem volna, tuti rossz élményként élem meg az egészet. Az a típusú ember vagyok, aki nem lök félre senkit, inkább figyel, aztán majd otthon kipróbálja a recepteket. Az illatok fenségesek voltak, csak egy idő után az oxigén fogyott el teljesen a pici konyhából, aminek a levegőjét tizenegyen szívtuk. Sebaj, a fejfájás sem akadályozhat meg abban, hogy remek receptekkel és trükkökkel térjek haza. A túrós narancsos és citromos kuglóf szerintem nagy kedvenc lesz. A bejgli recept sem volt utolsó és ha mégis megkívánnám karácsonykor ezt a süteményt mindenképpen megsütöm majd. A zserbó receptet, amire olyan nagyon vártam, hogyan kell készíteni, jól elraktározom a fejeben. Idén biztosan nem fogok kísérletezni karácsonyra, maximum majd az év másik szakában, de mindenképpen ki fogom próbálni az Ilka féle mandulás zserbó receptet. Ha elkészítettem, megosztom veletek. Dió allergiám világ életemben meggátolt abban, hogy megkóstolhassam, de szerintem mandulával is isteni finom lehet. A linzer receptje nekem túl száraz volt így, de ezzel is el lehet játszani és továbbkísérletezni.
Összességében a repertoárom bővült, tanultam új trükköket és megállapítottam, akármennyire szeretném az édesítőszert elhagyni, nem mindenből lehet. Ha süteményt sütsz, abba bizony kelleni fog. Még jó, hogy csak ritkán kívánok édeset, és akkor is leginkább azért, mert nem szeretem hiányként megélni, amikor a környezetemben mindenki sütizik és sajnálkozva mondják, én nem ehetek belőle.
Na de ezen is változtatni fogok. Megtanulom elfogadni, hogy egy baráti kocsmázásnál én nem ehetek finom melegszendvicset és kapkodva otthon kell valamit vacsiznom. Igazából a szívás nem is az, hogy ők ehetnek, én meg nem. Hanem az, hogy a legtöbb helyen nincsenek még erre felkészülve. Szerintem lenne keletje a teljes kiőrlésű kenyérből készült juhtúrós melegszendvicsnek és lila hagymás zsíros kenyérnek :) Viszont ez az aprócska tény nem szeghette kedvem, amikor két jó baráttal együtt lehetek. Régen nevettem ennyit, mint tegnap este. Kellenek ezek találkozók, és már nagyon hiányoztak. De talán, jövőre nem kell lemondanom az ilyen és ehhez hasonló pillanatokról.
Kívánok mindenkinek változásokban, sikerekben és igazán nagy örömökben gazdag boldog új évet már most. Soha nem lehet elég korán kezdeni ;-)
Karácsonykor még jelentkezem és nem felejtem el feltölteni az ünnepi menünket sem.
Áldott várakozást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése