2015. december 31., csütörtök

Egészségben, boldogságban, sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!

Egészségben, boldogságban, sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!

Fogadjátok szeretettel az év utolsó napján ezeket a kis rajzokat. Újra kezembe vettem a ceruzát és a színeseket sok-sok év után először :) 

B.U.É.K!
  Tartsatok velem jövőre is! 





2015. december 30., szerda

Rendezés, 160 g-os szénhidrátdiéta, sport - ünnep és év vége

2025, na nem ennyi lesz jövőre én is tudom, de ilyen sok kattintást élt meg a kezdetek óta
(augusztus 23.) a blog. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy velem tart. :)

Mivel az utóbbi jó pár bejegyzésben elkalandoztam a fő mondanivalómtól, hogy hogyan leszek jó háziasszony, visszakanyarodok, de önmagamat levetkőzni nem fogom tudni, ezért lesz lelki rész is, amiben vázolok egy új trükköt és praktikát arra, hogyan zárd ki a fájdalmat, vagy a zavaró körülményeket a tudatodból.

Első blokkban megosztom veletek, hogyan lehet egy 33 nm2-es lakásban helyet találni az új családtagnak egy 188cm magas és 59-60 cm széles alul fagyasztós hűtőszekrénynek úgy, hogy már azt hitted semmi, de semmi helyed nincsen.

Ő lenne az új családtag:



Ugye milyen sok hely lesz benne? Ennél aztán nem okozhat problémát, ha több napra szeretnék főzni, esetleg több hétre előre. :) Végre nem kell naponta főzőcskéznem és időt veszítenem ezzel az amúgy kedvelt elfoglaltságommal.


A hely kialakítása elsőre fejtörést okozott, mert a jelenlegi mini hűtőszekrény kb. 10-15 centivel keskenyebb, mint ami felváltja majd. Végül megúszta az asztal, hogy a lakótérbe kerüljön. Bár hangulatos megoldás lenne, de az egyetlen főzés előkészítésre alkalmas felületem is ezzel a lépéssel megszűnt volna. Tehát az asztal marad az előtérben, azaz a konyhában. A kis hűtő sajnos enyhén szólva is kupis kis terület volt. Pici, de mennyi csetresz elfér rajta... Például az összes konyharuha és kötény, vagy számos műanyag doboz, ami csak arra vár, hogy ételt szállítsak benne. Ezeknek mindenképpen új otthont kellett keresni. A konyhában szekrény gyanánt kialakítottak egy négy részre osztott vékony furnérlemezből álló alkalmatosságot. Mély, tehát sok mindent el tud nyelni, de hátránya, hogy nincsen ajtaja. Egy függöny próbálja megvédeni a portól. Előszoba lévén nem kell részleteznem, hogy lehetetlen kihívás, hiszen a bejárati ajtó melletti polcokon mindig poros minden. Naponta kéne ahhoz törölgetni az összes edényt, hogy garantáltan tiszták legyenek. Nem véletlenül extra idővel számolandó, amikor főzésre adom a fejem, először el kell öblíteni az edényeket, hogy használni lehessen őket. Vagy a kedvenc megoldásom - amennyiben a hely úgy engedi - eredeti csomagolásban és dobozban tárolom a porcelán sütőedényemet. Íme az első számú praktikám ezzel el is árultam. Ha hasonló gonddal küzdesz, érdemes a csomagolást megőrizni.



Ugyanez igaz a cipőkre is. Ha Van egy nagy polcod vagy szekrényed dobozban tárolva tiszták maradnak és egymáson is több pár cipő elfér. Nem deformálódik el, és ha kipucolva teszed el minden használat után, akkor tisztán is tudod elővenni majd ;)
Másik konyhai porfogó trükköm, amit a teflonedényeknél szoktam alkalmazni, hogy Szilviát - papírtörlőt - teszek az edények közé. Egyrészt tisztán tart, másrészt megóvja a karcolódástól és a sérülésektől.
Konyhai praktikából most ennyit. Ha van jól bevált tisztán tartó, pakolós trükköd, írd meg nekem!


Másik témaköröm ismét a főzés. Karácsonyra a hűtőszekrényen túl kaptam egy nagyon szuper könyvet. Inzulinrezisztenciával foglalkozó csoportokban, főzőtanfolyamokon már sokat hallottam róla és most a fa alatt becsomagolva én is megkaptam Vrábel Krisztina 160 grammos szénhidrátdiéta című szakácskönyvét. Azóta már megjelent a 2. kötet, amit remélem szintén megkapok majd - kedves rokonok, nem kell most azonnal, ráér pár hónap múlva. :)
Gondolom karácsony után és szilveszter előtt mindenről szeretnél hallani csak evésről nem, de kérlek azért olvasd el ezt a részt, hátha tudok valami hasznosat mondani ebben a témakörben is. A könyv zseniális. A maga nemében hiánypótló. Végre egy szakácskönyv, ami az egészségtudatos embereknek és orvosi előírásra diétázóknak is jó. Aminél nem azon kell gondolkoznom, hogy mit hogyan alakítsak át, hanem egyszerűen követhető, világosan fogalmaz és a kezdő szakácsnők, szakácsok által is elkészíthető ételeket ír le. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora ötletekkel. Bizony! Mindegyik étkezéshez külön tematikusan találunk recepteket szénhidrát- és kalóriaértékkel.. Az elkészítési idő pedig nem kamu. Teszteltem, tényleg el lehet készíteni az ételeket a megadott idő alatt. Eddig kipróbáltuk a pizza marherita Graham-lisztből és a keleties húsraguval töltött cukkinigyűrű receptjét (van benne egy kis extra turpisság, amitől annyira finom lesz, úgyhogy mindenképp az elsők között próbáld ki ezt a receptet, ha megveszed a könyvet), és a tervek szerint vasárnap elkészítjük a mozarellával töltött csirkemellet bazsalikomos-paradicsomos bulgurral. Azt kell mondanom, hogy életemben először egy olyan szakácskönyvet foghatok a kezemben, amiben nem találtam olyan receptet, ami ne nyerte volna el a tetszésemet és ne szeretném kipróbálni. Igaz a gomba és mák allergiám miatt van talán kettő vagy három recept, amit nem ehetek. De most komolyan... 2-3?! Ugye ti is úgy gondoljátok, hogy az elenyészően kevés ahhoz képest, mint amennyi szakácskönyv van a piacon használhatatlan receptekkel. Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom.
Pizza marherita Graham-lisztből kicsit másképp, mivel csak mozzarella nem volt otthon és bazsalikom. Ellenben akadt sonka, olívabogyó és fetasajt :) Mennyei finom volt!
Keleties húsraguval töltött cukkinigyűrű
Harmadik részben legyen szó a mozgásról. Hiszen egy háziasszonynak is fittnek kell(ene) maradnia és időt kéne szakítania arra, hogy mozogjon. Télen a hideg miatt kevéssé vonz a természetben való sportolás. Bebizonyítottam magamnak, hogy tudok még futni, nem halok bele 6 kilométerbe, de egyelőre a futócipőm visszakerült a dobozába. Majd ha a hőmérő higanyszála ismét 8-10 fokot mutat, felveszem a nyúlcipőt. Azért, hogy a motiváció megmaradjon futás téren is, beneveztem két versenyre is a tavaszra. A Telekom Midiccitá 7 km-erére, ahol a rajtszámom 20079 és 2016. 04.17. tervezett rajt 14:30. Tökéletes ebéd után, de még uzsi előtt egy kis laza 45 perces kocogás ;)
Majd a kihagyhatatlan - ehhez képest jó pár éve kihagyott - 21. Coca-Cola Női Futógála 10 km-ere, - amivel mertem nagyot álmodni, de nem lehetetlen teljesíteni, csak akarni kell - 2016. május 22-én, start még nincs kiírva, ahol a rajtszámom 42. (Remélem ezeken a versenyeken lesz futótársam és szurkolóbázisom is.)
Aki bátor persze most is futhat. Azt mondják, ha jól felöltözöl, akkor télen is szuper futni. No igen. Volt is rá példa régen, de most valahogy ezt a kis apró hőmérséklet különbséget nem tudtam legyőzni.
Ellenben addig sem leszek rest. Van ugyanis szobakerékpárom és jó kis DVD-im. A szobakerékpár ugyan most pihen, mert a karácsonyfától nem férek hozzá, de a notebookom és a DVD-im üzemképesek. Pláne, hogy egy új Rubint Réka DVD-t is hozott a Jézuska. Másrészről ott van az AVIVA, amiről az előző bejegyzésemben már meséltem. Ezt legalább heti kétszer végzem, ha pedig több időm van, akkor akár háromszor is. Igaz a tanfolyamon azt az instrukciót kaptam, hogy az én betegségemmel lehet ezt naponta, de a könyv olvasgatása után úgy döntöttem jó lesz az minden második nap is, de minimum heti két alkalommal. Az első két, két és fél hét után el tudom mondani, hogy tényleg beindított valamit. Érzem, tapasztalom, hogy jótékony hatású. A többiről sajnos csak az ultrahang tudna többet mondani, de majd tavasszal erről is tájékoztatlak titeket, hátha sorstársak is olvassák a blogomat. 
Összegezve. A csapból is az folyik, hogy a karácsonyi menüt le kell mozogni. Én nem ezt mondom. Hanem azt, hogy minden héten legalább három, négy nap 30-40 percet szakíts ki magadra. Sportolj, mozogj, vagy csak sétálj egy nagyot. Utóbbinál tempósan és legalább 5 km-t. Érezd, hogy élsz! Induljanak be azok a folyamatok, amik felpörgetik az anyagcserédet, oxigént juttatnak a szerveidhez. Garantáltan jobban fogod tőle érezni magad. 
A kép csak illusztráció. Akár idén is készülhetett volna, csak a fa most terebélyesebb és majd 1 méterrel alacsonyabb. És a DVD sem timmel, de a lényegen nem változtat ;)
 Ahogy a bevezetőben írtam, a lelki részt sem tudom mellőzni. A diéta, sport, és vitaminok mellett szükségünk van a lelki egyensúlyra. Minden embernek, nem csak az IR-eseknek!
Szerintem lassan már nincs olyan ember, aki ne hallott volna a felnőtt színezőkről. Karácsonyra anyukámat megajándékoztuk a Titkos kert színező 20 db képeslap könyvecskéjével. Életemben először sikerült olyan ajándékot találnom, aminek anyukám tényleg szívből örült, ezáltal az én boldogságom is határtalan volt. <3 Mostanában rákapott a rajzolásra és a színezésre. Egy általa rajzolt és színezett szakácskönyvet kaptam még karácsonyra egy levendulás füzetbe (a levendula nálam megunhatatlan), a család által kedvelt receptekkel. Nem is tudom melyik része a nagyobb kincs. A receptek vagy a rajzai :) Már megint elkalandoztam egy kicsit. :)
Tehát miért is jók ezek a színezők? Karácsonyra rajtam is kijött ez a csodálatos gyomrot támadó vírus, ami végigment a szüleimen még az utolsó munkahéten. Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy minden baci és vírus lepattanjon rólam. (Még párom nátháját sem kaptam el!!!) A sok vitamin és az egészséges életmód tényleg jótékonyan hat az immunrendszerre ;) Lényeg a lényeg, végül mégiscsak rettenetesen fájt a gyomrom 25-én, de nagyobb bajom nem lett. Pont a hagyományos családi nagy karácsonyra jött ki ez a csoda kis nyavalya. Imádom anyukám kacsáját, amit sajnos elég ritkán készít, de karácsonykor mindig ez a menü. A fájdalomtól azonban nem nagyon tudtam belőle enni. December 26-ára aztán ágynak is estem. Enyhe hőemelkedésem volt, némi gyengeségérzettel. Ebédre azért átmentem szüleimhez, és amíg vártam, hogy elkészüljön anyukám az ételmelegítéssel, kaptam tőle egy képeslapot, had színezzek. Abban a fél órában a fájdalom enyhült. A színezés elvonta a figyelmemet arról, hogy émelygek és nem sok kedvem van ebédelni. Azért egy kis levest magamba tápláltam, hazamentem és utána többszörösen aludtam. Valószínű a kifáradásom is most ért a tetőpontjára. 
Ma pedig rászántam magam, hogy rajzoljak. Szerintem nem lett túl jó - bár a rajzaimmal mindig negatív irányba voltam elfogult -, de többek szerint vállalható, amit készítettem. Holnap közzé is teszem. De ma még nem lövöm le a szilveszteri meglepetésemet :)

A kép csak illusztráció.
Régen írtam, de most maratoni mennyiségben behoztam. Ha tetszett és szívesen olvasod a bejegyzéseimet, kérlek nyomd meg a G+1-et, vagy oszt meg másokkal is, amit írtam.

Holnap még hozok egy meglepetést! Addig is mindenkinek jó főzőcskézést, pakolászást, rendezgetést. ;) 

2015
A háttérben két új dísz. Köszönöm az ajándékozóknak. Mind a kettő dísz helyet kapott a fán. :)

2015. december 22., kedd

Lassan itt az év vége és eljött a számadás ideje

Kedves Kitartó Olvasóim!

Jó régen nem írtam, pedig sok minden történt. Többek között kitört végre a szünet egy bosszantóan fárasztó és mozgalmas hét után. Hétvégén elmentem Kisa Judit cukormentes karácsony tanfolyamára, majd hétfőn a barátaimmal ünnepeltem, és becsomagolva várják az ajándékok, hogy eljöjjön december 25-e.

Hosszú volt ez az év. Néha nem árt leülni és elmélázni azon mi minden van mögötted, és már csak milyen kevés előtted, ebből az évből. Rengeteg küzdelem, fáradság, sok-sok munka és erő, ami néha nem is tudom honnan volt mindehhez. Összességében elmondható, hogy ezt az évet is túléltem. Nem őrültem bele. Kiderült, hogy kötelező életmódot váltanom és új alapokra helyezni az életem. Igen is ki kell állnom magamért és fáradtságot nem tűrő módon harcolnom az álmaimért. Néha könnyebb volt ez az út, néha nehezebb, de valahogy sikerült átvergődni magamat az akadályokon. Nem adom fel. Miért is tenném? Lassan véget ér ez az év és újult erővel, új álmokkal és régiekkel, na meg még több új reménnyel vágok majd neki. Rám fért már egy kis pihenés. El sem hiszem, hogy most két hétig azt csinálok, amihez kedvem van és a családommal tölthetem ezt az időt. No meg a barátaimmal. Nem leszek rest. Elhatároztam, hogy kipihenem magam :-D Mert a következő év változásaira fel kell készülni mind testileg, mind pedig lelkileg. Hiszek benne, hogy most már jön valami jó, valami igen, nagyon jó. Amire megérte várni, és amiért megéri küzdeni.

Ilyen gondolatokkal és takarítással töltöttem a mai délelőttöt, amikor végre megérkezett a várva várt lámpám külföldről. Lámpák.hu jóvoltából egy hetet vártam a csomagomra. Akciós lévén elcsábultam és nem néztem, hogy Csehországból jön majd a szállítmány. Miután megérkezett, első örömömben ki is bontottam a hatalmas dobozt és össze is szereltem az ajándékomat. Sajnos észrevettem, hogy a felső foglalatnál meggörbült a fém - gyártási hiba - de nem foglalkoztam vele, ez könnyen javítható, viszont amikor megláttam, hogy az olvasólámpás fejnél az üveg karcos, elsírtam magam. Már megint mindenkinek igaza volt én pedig csökönyös szamár voltam. Még mindig nagyon tetszik ez a lámpa, de lett volna Magyarországon is webshoppan, ha már mindenképpen webről akartam volna. Én viszont bedőltem egy akciónak. Oké. Még így is olcsóbb volt sokkal, mint ugyanezek a lámpák máshol, szállítással együtt, csak arra nem gondoltam, hogy a két évgarancia az nehezebben lesz szavatolható, ha én itt vagyok ők meg ott... Köhöm...Na jó, haladjunk tovább, még mi történt a mostanában, mert ez a kis "apróság" nem szegheti kedvem, hogy elmeséljem nektek a közelmúlt eseményeit.

Hétvégén Kisa Judit cukormentes karácsonyi receptjeivel ismerkedtem a Mandulaligetben. Kritikus lévén előre felkészültem arra, hogy sokan leszünk, de mivel ismerősök társaságában tölthetem ezt az időt, ezen nem fogok bosszankodni. Tényleg nem is bosszankodtam, bár ha egyedül mentem volna, tuti rossz élményként élem meg az egészet. Az a típusú ember vagyok, aki nem lök félre senkit, inkább figyel, aztán majd otthon kipróbálja a recepteket. Az illatok fenségesek voltak, csak egy idő után az oxigén fogyott el teljesen a pici konyhából, aminek a levegőjét tizenegyen szívtuk. Sebaj, a fejfájás sem akadályozhat meg abban, hogy remek receptekkel és trükkökkel térjek haza. A túrós narancsos és citromos kuglóf szerintem nagy kedvenc lesz. A bejgli recept sem volt utolsó és ha mégis megkívánnám karácsonykor ezt a süteményt mindenképpen megsütöm majd. A zserbó receptet, amire olyan nagyon vártam, hogyan kell készíteni, jól elraktározom a fejeben. Idén biztosan nem fogok kísérletezni karácsonyra, maximum majd az év másik szakában, de mindenképpen ki fogom próbálni az Ilka féle mandulás zserbó receptet. Ha elkészítettem, megosztom veletek. Dió allergiám világ életemben meggátolt abban, hogy megkóstolhassam, de szerintem mandulával is isteni finom lehet. A linzer receptje nekem túl száraz volt így, de ezzel is el lehet játszani és továbbkísérletezni.
Összességében a repertoárom bővült, tanultam új trükköket és megállapítottam, akármennyire szeretném az édesítőszert elhagyni, nem mindenből lehet. Ha süteményt sütsz, abba bizony kelleni fog. Még jó, hogy csak ritkán kívánok édeset, és akkor is leginkább azért, mert nem szeretem hiányként megélni, amikor a környezetemben mindenki sütizik és sajnálkozva mondják, én nem ehetek belőle. 

Na de ezen is változtatni fogok. Megtanulom elfogadni, hogy egy baráti kocsmázásnál én nem ehetek finom melegszendvicset és kapkodva otthon kell valamit vacsiznom. Igazából a szívás nem is az, hogy ők ehetnek, én meg nem. Hanem az, hogy a legtöbb helyen nincsenek még erre felkészülve. Szerintem lenne keletje a teljes kiőrlésű kenyérből készült juhtúrós melegszendvicsnek és lila hagymás zsíros kenyérnek :) Viszont ez az aprócska tény nem szeghette kedvem, amikor két jó baráttal együtt lehetek. Régen nevettem ennyit, mint tegnap este. Kellenek ezek találkozók, és már nagyon hiányoztak. De talán, jövőre nem kell lemondanom az ilyen és ehhez hasonló pillanatokról.

Kívánok mindenkinek változásokban, sikerekben és igazán nagy örömökben gazdag boldog új évet már most. Soha nem lehet elég korán kezdeni ;-)

Karácsonykor még jelentkezem és nem felejtem el feltölteni az ünnepi menünket sem.

Áldott várakozást kívánok!



2015. december 13., vasárnap

AVIVA módszer avagy megoldás PCOS-ra (?)

Mi is az az AVIVA módszer?
Egy olyan torna, amely pozitívan hat a női egészséget érintő problémákra, mint például a mensturációs görcsökre, a ciklus rendszertelenségére és a peteérés hiányára vagy gyengeségére. A torna beindítja a szervezet öngyógyító mechanizmusait, felpörgeti a vérkeringést, a nyirokkeringést és vérbőséget okoz. A szervezetünkben életvitelünk miatt pangó 5 liter vérünket intenzíven körforgásra ösztönzi, ennek hatására kellő mennyiségű és minőségű vér jut a szerveinknek. Nem csak nőknek, de férfiaknak is hasznos torna lehet, de az ő részükre picit más gyakorlatok javallottak, írja Tóth Lívia, aki a módszert Magyarországon elkezdte oktatni.
A gyakorlatsort AVIVA Gabriella Steiner kísérletezte ki, erről bővebben olvashatnak az érdeklődők az avivamodszer.hu weboldalon vagy a megvásárolható könyvekben.

Azt írják, hogy az AVIVA sem csodaszer én mégis abban reménykedem, hogy a torna rendszeres végzése meghozza a várva várt javulást és a PCOS-om nyomtalanul eltűnik. Persze ettől függetlenül tudom, hogy ha nem figyelek oda rá, ismét visszajön. Szeretném, ha tünetmenetes lenne az állapotom mindenféle kemikália és gyógyszeres beavatkozás nélkül.
Rengeteg sikertörténetet lehet olvasni a módszer oldalán, a kötetekben vagy egyik másik oktató saját weblapján is. Ennyi élettörténet nem lehet kitaláció és az ismeretségi körömben is található olyan nő, akinek segített ez a torna, hogy a cisztái elmúljanak és a várva várt kisbaba meg tudjon foganni.
Sokak életében az orvosok már csak a lombik programot ajánlják, amitől több nőtársamat mentette meg az AVIVA módszer és sikerült végül természetes úton megfogannia a magzatnak. Van remény. Mindig van és kell, hogy legyen remény.
Hiszem, hogy kellő kitartással és odafigyeléssel el lehet érni azt.

A 4 órás betanító alaptanfolyamot Sarkadi Editnél végeztem 2015.12.12-én. Számos érdekességet mesélt a torna gyakorlatok megmutatása mellett. Edit nagynénjétől Tóth Líviától "örökölte" az AVIVA módszert és a saját magán is érzi mennyi pozitív élettani hatása van ennek a tornának, a rendszeres végzésnek.
A MensMentises 3 pillér elmélet nála is visszaköszönt. 
1. a táplálkozás. Kerülni a fehér lisztet, fehér rizst, finomított cukrot, ecetet (ez számomra új volt), fehérjében gazdag táplálkozást (Ez utóbbit az MM nem mondja, de mindenképpen mindent mértékkel kell fogyasztani és úgy, ahogy a szervezeted jelzi, mikor mit kíván. Persze a diétának előírt mennyiségben, de a minőséget mindig szem előtt tartva.) Edit ebben sem mondott ellent a többi elméletnek. Saját maga sem vega, és arra hívta fel a figyelmünket inkább, hogy a testünk jelzi mire van szüksége
2. a testmozgás. Az AVIVA jól beleilleszthető az IR+PCOS előírt heti 3x40+1x40 perc edzésbe. PCOS esetén napi gyakorlást javasolt, amíg a tünetek fennállnak. Más betegségek esetén ez a szám eltérő lehet. Egy egészséges nőnek elég heti 2-3x végezni ezt a kb. 30 perces tornát.
3. a lelki pillér. Mindenképpen foglalkozni kell a lelki oldalával is a dolgoknak.

A tornagyakorlatok különben nem nehezek, mindenki könnyedén el tudja sajátítani és begyakorolni. Kicsit régi zenei válogatásra történik a torna, de nekem tetszik, amikor a Beatles OB-LA-Di, OB-LA-DA vagy Barbara Streisand Memory című száma szól a hangszórókból és erre kell végezni a gyakorlatokat. Persze ha már tudod a gyakorlatsort lehet hozzá saját zenét választani, ami ritmusban hasonló és időben megegyező.

Összességében egy dolog egyre erősebben kezd bennem kirajzolódni. Szép és jó, hogy próbálom tartani a diétát és próbálok mozogni úgy és annyit amennyit kell. De az a lelki pillér nem megy valami fényesen. Az elfogadás, hogy egészségesen kell élnem elvben remekül megy. Tudom mit mikor kb. mennyit kéne ennem. Tudom mit mikor kb. mennyit kéne tornáznom. Mégis feltör belőlem a kérdés: Hol vagyok én? Mikor jut elég időm magamra a kötelezőn túl? Mikor jut elég időm a családomra, a barátaimra?
Egy átlagos hétköznap 5 órakor érek haza, akkor állok neki főzni, tornázni. Mire mindennel végzek fél 9 van és lassan menni kell fürödni és aludni. Akkor még nem olvastam, nem néztem filmet, nem beszélgettem a párommal. Hogyan lehet jól gazdálkodni az idővel? Talán a következő lépés ez lesz. Találni egy olyan szakembert, egy olyan segítőt, aki ebben tud elkalauzolni és tanácsot adni.
Addig is küzdök tovább és tornázom az AVIVA módszerrel, hogy utána az én történetem is sikertörténet lehessen :)


2015. december 6., vasárnap

Advent 2. vasárnap - A maci téli álmot alszik

Hosszú és nagyon fárasztó hét van mögöttem, de túléltem. Nem adtam fel, tovább küzdöttem és valamilyen szempontból nyertem. Nyertem, mert szembe néztem a kihívásokkal. Nyertem, mert minden áldott nap felvettem azt a képzeletbeli kesztyűt és megvívtam a magam harcait.

Hét közepén jött kolléganőm - megérdemelt szabadsága után - és elhozta nekem a várva várt koszorú alapomat és díszeimet. Szuper volt péntek este karácsonyi dalocskákat hallgatni és kézműveskedni. Sajnos némi technikai malőr - kifogyott a ragasztópisztolyomból az összes tartalék patronom - hátráltatta a mutatványt, de párom segítségemre sietett és hozott nekem utánpótlást. Majd a segítségével picit gyorsabban tudtam haladni, mert adogatta a virágokat is. Jó volt közösen elkészíteni az adventi koszorút és együtt meggyújtani az első gyertyát. Ritkán dicsérem magam, de most engedjétek meg nekem. Szerintem elképesztően szép lett :)

Szombaton ismét levelezős hétvége volt, ami azt jelenti ismét dolgoznom kellett menni. Nem kicsit várom már az év végét. Azért, hogy vicceset is meséljek nektek, a fáradtságomat mi sem bizonyítja jobban, péntekre főztem vöröslencse főzeléket, amit picit odaégettem - ilyen még nem volt - majd gondosan otthon felejtettem, az egyetemi kulcsommal, és telefontöltőmmel együtt. A telefontöltő csak azért fájt, mert este már nem töltöttem fel az aksit, mondván majd holnap munkában. Reggelre 20% alá ment... Szerencsémre egyik kolléga kölcsönadta a töltőjét, ebédidőben kiszaladtam gyrosért, amihez kaptam kölcsön egy beléptetőkártyát is. És most jön a csúcs, szombaton bevittem a vöröslencsét és egy zacskó virslit. A virslire az volt írva főzve vagy serpenyőben. Azt hittem mikróban is lehet...Végül nem mertem a mikrót megkockáztatni, így összedugtuk a fejünket egyik kolléganőmmel, hogy na most ezt mégis hogyan lehetne megfőzni... És jött az isteni szikra VÍZFORRALÓ.... :D Vizet forraltunk, beletettük, vártunk 4 percet és megettem. Még itt vagyok, tehát nem lett annyira rossz a végtermék, de nem csinálnám újra így. :)

Sajnálom, hogy itt a vasárnap. Szeretnék pihenni. Téli álmot aludni és ki sem kelni az ágyból napokig. Szeretném, ha valaki ágyba hozná a reggelit, ebédet és vacsorát. Ha filmet nézhetnék és olvashatnék egész nap. Csak úgy lennék és nem csinálnék semmi hasznosat. Mit meg nem adnék ezért most. De még két kegyetlen hosszú hét áll előttem, előttünk. Nem lesz könnyű, de küzdök tovább, mert mást nem tehetek.

Új recepttel most nem tudok szolgálni. Igazából csak szerettem volna nektek beköszönni, és elmondani, hogy még itt vagyok. Nem hagylak titeket cserben, csak éppen fáradt vagyok ezekben a hetekben és a háziasszony lét nem mindig játék és mese. Picit a háztartást elhanyagoltam. Minimalistán csak azt csinálom meg, amit nagyon muszáj. Mosogatás, mosás, porszívózás (ha már nagyon muszáj és egy csótány láttán kiugrom a bőrömből és ijedtemben befújom izomból a szoba közepén, ami után muszáj takarítani...) 

Jövő hétvégén reményeim szerint egy új tornával ismerkedem meg, amiről majd beszámolót is írok nektek. Ti hallottatok már az AVIVA tornáról? Ha igen, kérlek osszátok meg a tapasztalataitokat velem, mert nagyon érdekel ki hogyan élte meg, milyen változásokat hozott az életébe é hasznosnak találta-e?

Mindenkinek boldog Mikulást és áldott 2. advent vasárnapot!