Idestova három éve nem futottam. Hogy miért? Egy rosszul sikerült párválasztásért, fásultságért, és nulla lelkesedésért. Pontosan 2012 november 17-18-án jártam Siófokon a Balaton Maraton és Félmaratonon, amelynek most hétvégén ad otthont 12. alkalommal ez a Balaton parti város, a szülőotthonom. Akkor már kínlódtam a futással. Undorodtam tőle és mindentől, ami az akkori életemhez kötött. Nem volt munkahelyem, nem jól választottam fiút, sodródtam a hullámokkal és az árral, és ebben a helyzetben ért utol a 2012. év utolsó versenye. 10,54 km 1 óra 3 perc alatt. A szezonban a legjobb időmet futottam mindezek ellenére. Így utólag belegondolva, ha nem futok szó szerint össze volt csoporttársammal és barátnőmmel, akkor lehet 1 órán belül lehetett volna a futásom, de jó volt két-három bátorító szót váltani vele, mielőtt egy utolsó nagy irammal beértem a célba. Ezzel a versennyel zárult a futásom. Utána december 25-én futottam még egyet, amolyan búcsú az évtől és a futástól alapon. Emlékszem ropogott a hó a talpam alatt és lassú 7 perces kilométerekkel 25 perc kocogás után feladtam az egészet.
 | |
| Balaton Maraton és Félmaraton 2012 |
Visszanézve az edzésonline.hu-n vezetett naplómat látható a mai napig a küzdés és a hullámvölgy. Az év első szakaszában egyszer-egyszer, hébe-hóba, megpróbálkoztam még némi futással, augusztusig még néha Rubint Rékáztam is, és szeptembertől abbamaradt minden mozgás feljegyzése. Ismét feltehetjük a kérdést, hogy miért? Az egyetemen ettől kezdve "két szakot" vittem. Tanultam a mesterképzés tanegységeit és a részismereti képzését. Minden időmet ez tette ki és az egyre kuszábbá váló jelenem. Edzésre többet nem jutott időm. Igényem sem volt rá és a kedvem végképp szertefoszlott még a Rubint Réka DVD-im iránt is.
Szomorú visszaemlékezni, hogy mikor is ért véget a Norci életmód blogja és a korábbi sportos életem. Más részről meg jó érzés új erőre kapni, és új célokkal, lendülettel küzdeni azért, hogy teljesüljenek az álmaim. Új értelmet nyert minden. Nem lehet lazsálni. Nem lehet feladni! Küzdeni kell! Magamért, az életemért, a jövendőbeli családomért!
Sok minden változott három év alatt. Szerető párom van, aki mindenben támogat. Elfogadja a döntéseim, kitart mellettem jóban és rosszban. A jó Isten megajándékozott ezzel a szerelemmel, amiért minden nap hálát adok. És alig várom (beígért) a közös futásunkat is. :)
Most már nem félek tőle, hanem készen állok rá. Mert ha két ember szereti egymást, akkor minden rezdülésére figyel a másiknak és nem lehet hajcsár az egyik vagy a másik. Együtt lélegeznek, együtt szuszognak, együtt, egyszerre mozdulnak. Szeretném ezt az élményt átélni.
 |
| 2015. november 14. |
Ma ugyan egyedül, de újra futottam. Az ősz utolsó napsütötte napjait éljük. Igaz szombat volt és dolgoznom kellett, de most már nem mehettem el úgy emellett a pár nap napsütés mellett, hogy nem használom ki, és veszem elő a futócipőmet, majd megyek ki a rakpartra kocogni egyet. Anyukám velem tartott. Erőt adott és lendületet. Az első tíz perc kegyetlen nehéz volt. Legszívesebben feladtam volna, de nem tettem. Végig az lebegett előttem, hogy a mai 40 perc edzésnek meg kell lenni.
A holtponton átlendültem. Utána már csak azt szerettem volna, ha kétszer oda-vissza lefutom a magam elé kijelölt szakaszt. Nem emlékeztem hány kilométer ez a szakasz, nem is sejtettem hány perce kocogok, csak mentem előre. Néha napnak háttal, majd a gyönyörű, erőt adó napsütéssel szemben. Melegítette a testemet, lelkemet. A technika ördöge persze kibabrált velem. Indulás előtt vettem észre, hogy nem töltöttem fel a telefonom és a Runtastic alkalmazás lehet nem fogja kibírni a végéig. 28 percnél fejezte be a mérést. Anyukámat az elején megkértem, ha lejár a 40 perc szóljon, mert nem szándékozom többet futni, de annyit mindenképp szeretnék. Emlékeimből sejthettem volna, hogy ennyi idő kb. 6 km futásnak fog megfelelni, hiszen fénykoromban kb. 30 perc alatt futottam egy Margit-sziget kört. Fejben azonban mégsem raktam össze az egyet meg a kettőt. A kütyü meg 28 percet és 4,33 km-t jelzet. Aztán persze ránéztem az órára és anyukámnak adtam igazat. Átlagoltam és megállapítottam, hogy kb. 6-6,5 km-t futottam 40 perc alatt.
Mi ez, hogyha nem visszatérés?
Nincs mese. Futni kell. És tornázni. Heti 4x40 percet.
A cél adott. A motiváció megvan. Én pedig minden áldott nap tenni fogok azért, hogy napról napra egészségesebb, fittebb és boldogabb ember legyek. Ami pedig még erőt ad? Az a párom. Mert tudom, hogy ott lesz velem a célban. Együtt fogjuk elérni ezeket az álmokat és együtt fogjuk felépíteni a közös világunkat. No ezért éri meg nap, mint nap felkelni és tenni!
Holnap az izomláz nem marad el, de emlékeztetni fog arra, hogy ismét tettem egy lépést előre és ismét legyőztem önmagamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése