Négy napig tartó ünneplés - négy hétig való felkészülés

Ez a hét egy igazi ünnepsorozattal volt. Kedvesem szerdán ünnepelte a születésnapját, de hogy hogyan lett ebből egy egész sorozat?

Most már tudtam mik az ő családi szokásaik, ezért előre el tudtam tervezni mindent.

(-1 nap) Először, kedden egy elő ünnepi vacsorával vártam haza. Pulykapörkölt borsikafűvel megbolondítva, gyömbéres-kurkumás tésztával. És a szülinapi ajándék átadása, mert már nem bírtam tovább várni. Egyik gyenge pontom a türelem...Csoda, hogy október 31-től, amikor is megrendeltem a meglepetését, kibírtam november 24-ig. :) 

(0. nap) A nagy napon pedig anyukája örvendeztette meg egy finom tortával és sütőtökkel, hogy én is tudjak mit falatozni. Meglepetésben ekkor sem volt hiány és padlót fogott az én egyetlen szerelmem.

(+1 nap) Végül eljött a már beígért és előre egyeztetett, ünnepi vacsora időpontja is, a csütörtök. Tavaly szerettem volna egy ínycsiklandozó vacsorával meglepni, de akkor nem sikerül. Még akkor beszeretem a BUTLERS-ben kapható szívalakú durumm tésztából. Mindenképp olyat szerettem volna kreálni, amihez ez passzol. Mivel sertést ritkán sütök, ezért ez volt a másik irányadó. Sertés karajból fog készülni a vacsora. Fele házilag készített mustáros, sós, fokhagymás páccal lett befűszerezve, hogy végre kipróbálhassam a mozsaramat is, a másik fele pedig boltban vásárolható sertésfűszerrel. Plusz köretnek sült padlizsán, paprika, hagyma, cukkini és savanyúság. A vacsorát úgy készítettem, hogy pénteken ne kelljen főzéssel húzni az időt és időben elrabolhasson az én egyetlenem.

(+2 nap) Péntek, szabadnap, torta sütés és elrablás. Ez volt a terv. A vivré-ről megrendelt macis és szíves szilikon formáimat nem szerettem volna a saját sütőmben tönkretenni, ezért pénteken délelőtt átmentem garázdálkodni szüleimhez, hogy itt készítsem el az általam is ehető répatortát. Utána már csak reménykedni tudtam, hogy páromnak sem lesz ellenére ez a reform torta. :) A siker nem maradt el, aminek nagyon örültem és felkerül a finom és máskor is fogom még sütni listára, illetve a blog receptes gyűjteményébe :)

Az elrablás végül késeire sikerült. Régóta szeretett volna már párom elrabolni, de valahogy soha nem sikerült. Most picit későn ugyan, de eljutottunk Szentendrére romantikázni. Szeretem azt a várost, olyan "nekem való" (=romantikus). Szeretem a fényeit, az illatát, a szűk kis utcáit, a macskaköveket és a Duna közelségét, a dombokat és a templomokat. Úgy az egészet, tokkal és vonóval. Beültünk egy kis teázóba. Ami érdekes élmény volt. Egy részt tényleg hangulatos, és családias. Másrészt azonban én a tisztaságával nem voltam megelégedve. Egy macsek mellett foglaltunk helyet, ami egyrészt feszélyezett, másrészt meg tényleg még családiasabbá tette a helyet. Azért remélem legközelebb máshova megyünk. :) De nem panaszkodom, mert egy biztos, hogy emlékezetes lesz, és az elrablás akkor jó, ha évek múlva is emlékezni fogok rá. Erre pedig fogok :) 

Sajnos csak négy napig tartott ez az ünnepsorozat, de ki az aki még elmondhatja magáról, hogy négy napig ünneplik és kényeztetik? Mondjuk vacsorával máskor is szívesen várom haza, de tény és való, hogy egy extra körítés nagyobb hangulatot teremt ahhoz, hogy elkápráztassam a főzőtudományommal. Felőlem aztán minden nap lehetne ünnep, és lesz is, ha majd együtt élünk. Addig azonban be kell érnie a születés és névnapokkal, húsvéttal és a karácsonnyal.

Advent első vasárnapja van. Itt az ideje picit más dolgokat előkészíteni és a lelket várakozással átitatni. Hit, szeretet, öröm, béke. A karácsonyt megelőző négy vasárnap szimbolikus jelentése.

Ma talán szakítsunk egy kis időt önmagunkra és tegyük fel a kérdést, hogy számunkra mit jelent a karácsony? Mit jelent a várakozás? Mit jelent hinni?

Hiszek-e annyira, hogy feltétel nélkül le merem tenni a teremtő kezébe az életem? Hiszek-e annyira, hogy el merem fogadni az ő válaszait? Hiszek-e annyira, hogy ne vitatkozzak vele?

És ha picit is gyenge, vagy bátortalan a válaszom, hogy igen, hiszek, akkor lehet bátorságot, erőt és kitartást kérni tőle. Mert kérjetek, és adatik. Szeretném, ha ez az elkövetkezendő négy hét elhozná a békét a környezetem szívébe, és a sajátomba is. Nem könnyű az az időszak, ami még az ünnepek előtt vár rám. Szükségem van egy utolsó nagy löketre. Túl sok minden szívja el az energiám, keserít el és bánatosítja meg az én lelkem.

Advent első vasárnapja van. Gondolkozzunk, elmélkedjünk el ezen egy picit.

Négy nap ünnep után, most négy hét ráhangolódás jön egy nagy és mindent megváltoztató ember születésének alkalmából. A Megváltó értünk jött erre a világra és csak azt várja, hogy megszólítsuk, kinyújtsuk felé a kezünk. Finom vacsorával várjuk, és a legnagyobb ajándékkal lepjük meg, amit csak adni tudunk neki. Békességet hagyok rátok. Legyen az ő békessége ebben a négy hétben a mi békességünk, hogy visszatekintve azt mondhassuk, ünnep ez a mai és megörvendeztethessük egy áldott, szerető ünneppel.

A francia nők

Mai bejegyzésem elsősorban könyvajánló lesz. Egy olyan szerző műveivel, aki bemutatja nekünk miként lehet szenvedélyen élni hétköznapjainkat. Hogyan lehetünk nőies nők nagyobb lemondások nélkül.

Néhány éve találkoztam először Mireille Guiliano A francia nők karriert csinálnak című könyvével. A hölgy stílusa magával ragadó. Egy kultúra, egy emberi élet, egy hétköznapi - vagy talán mégsem teljesen hétköznapi - nő viszontagságait mutatja be. Hogyan vált munkahelyet és hogyan csinál karriert. Rengeteg hasznos tanáccsal és tippel hasonló problémákkal küszködő hölgytársainak. Pont egy olyan időszakban bukkantam rá erre a könyvre, amikor munkát kerestem és nem voltam elégedett az életemmel. Csak ajánlani tudom.

Pár évre rá megjelent magyar nyelven A francia nők nem híznak - A boldog táplálkozás titkai című könyve is. Az embernek kedve támadna azonnal kipróbálni a receptjeit és tanácsait. Szenvedélyesen ír, főz, dolgozik és él. Igazi francia. Érezni az illatokat és az ízeket olvasás közben. Bevezet abba a rejtélybe, hogy a francia nők mitől olyan karcsúk és elegánsak. Mi a trükk, hogy szenvedés és az ízek élvezetétől való önmegfosztás nélkül mégsem híznak el? Megtudhatjuk ebből a remek könyvből.

Végezetül a könyv, amit jelenleg a szerzőtől olvasok ismét egy olyan témát boncolgat, amire minden magára adó nő kíváncsi: A francia nők nem ráncosodnak - Az érett nők titkos praktikái. Ahogy idősödünk egyre több ránc jelenik meg az arcunkon, nyakunkon, kezünkön. Egyelőre az én generációmat ez a jelenség még nem fenyegeti, de úgy gondolom soha nem lehet elég korán elkezdeni megelőzni a bajt. Mindazonáltal nem csak az 50+ vagy 60+ korosztály részére adhat jó tanácsokat, amikor francia divatról, öltözködésről, bőrápolásról és hasonló kérdésekről ír ebben a könyvében. Figyelemre méltó, hogy még ezt is úgy tudja papírra vetni, hogy az embernek kedve támadna azonnal lecserélni a ruhatárát és elegánsan, öltözködni. Sok férfit nem érdekel, mit vesz fel a párja vagy nőiesen öltözködik vagy sem. Nem is az ő kedvükért kell minden reggel megtisztítani az arcunkat, és egy tápláló arckrémmel felfrissíteni azt. Nem miattuk kell csinos ruhába bújni és megválasztani az aznapi kiegészítőnket, hanem csakis magunkért. És elsősorban a legeslegfontosabb, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat, a saját védjegyünket. Biztos mindenkinek van egy kedvenc nyaklánca, vagy valami olyan kiegészítője, amit ha felvesz, az hozzá tartozik. Van akinek a sapkák, kalapok, van akinek a sálak, vagy különböző fülbevalók. Merjük kialakítani a saját védjegyünket, önmagunkért és ne a környezetünkért.

Sajnos vagy nem sajnos Mireille Guiliano könyvei közül egyet még nem olvastam és se e-bookon, se papír alapon nem találkoztam még vele. A címe: Francia nők télen-nyáron - Titkok, receptek és örömök egész évre. Biztos vagyok benne, hogy ez is számos hasznos praktikát és receptet tartogat az olvasói számára.

Mireille Guiliano könyveit mindazoknak ajánlom, akik könnyed, praktikákkal teli olvasmányra vágynak a szürke hétköznapokban. Szenvedélyt és életkedvet csempész az életünkbe. Elkalauzol a francia nők hamisítatlan világába. Egy pár órára a képzeltünknek köszönhetően mi is francia nőkké válhatunk.

Sportolj magadért! Sportolj az életedért! Sportolj jövendőbeli gyermeke(i)dért!

Idestova három éve nem futottam. Hogy miért? Egy rosszul sikerült párválasztásért, fásultságért, és nulla lelkesedésért. Pontosan 2012 november 17-18-án jártam Siófokon a Balaton Maraton és Félmaratonon, amelynek most hétvégén ad otthont 12. alkalommal ez a Balaton parti város, a szülőotthonom. Akkor már kínlódtam a futással. Undorodtam tőle és mindentől, ami az akkori életemhez kötött. Nem volt munkahelyem, nem jól választottam fiút, sodródtam a hullámokkal és az árral, és ebben a helyzetben ért utol a 2012. év utolsó versenye. 10,54 km 1 óra 3 perc alatt. A szezonban a legjobb időmet futottam mindezek ellenére. Így utólag belegondolva, ha nem futok szó szerint össze volt csoporttársammal és barátnőmmel, akkor lehet 1 órán belül lehetett volna a futásom, de jó volt két-három bátorító szót váltani vele, mielőtt egy utolsó nagy irammal beértem a célba. Ezzel a versennyel zárult a futásom. Utána december 25-én futottam még egyet, amolyan búcsú az évtől és a futástól alapon. Emlékszem ropogott a hó a talpam alatt és lassú 7 perces kilométerekkel 25 perc kocogás után feladtam az egészet.

Balaton Maraton és Félmaraton 2012

 Visszanézve az edzésonline.hu-n vezetett naplómat látható a mai napig a küzdés és a hullámvölgy. Az év első szakaszában egyszer-egyszer, hébe-hóba, megpróbálkoztam még némi futással, augusztusig még néha Rubint Rékáztam is, és szeptembertől abbamaradt minden mozgás feljegyzése. Ismét feltehetjük a kérdést, hogy miért? Az egyetemen ettől kezdve "két szakot" vittem. Tanultam a mesterképzés tanegységeit és a részismereti képzését. Minden időmet ez tette ki és az egyre kuszábbá váló jelenem. Edzésre többet nem jutott időm. Igényem sem volt rá és a kedvem végképp szertefoszlott még a Rubint Réka DVD-im iránt is.

Szomorú visszaemlékezni, hogy mikor is ért véget a Norci életmód blogja és a korábbi sportos életem. Más részről meg jó érzés új erőre kapni, és új célokkal, lendülettel küzdeni azért, hogy teljesüljenek az álmaim. Új értelmet nyert minden. Nem lehet lazsálni. Nem lehet feladni! Küzdeni kell! Magamért, az életemért, a jövendőbeli családomért!

Sok minden változott három év alatt. Szerető párom van, aki mindenben támogat. Elfogadja a döntéseim, kitart mellettem jóban és rosszban. A jó Isten megajándékozott ezzel a szerelemmel, amiért minden nap hálát adok. És alig várom (beígért) a közös futásunkat is. :)

Most már nem félek tőle, hanem készen állok rá. Mert ha két ember szereti egymást, akkor minden rezdülésére figyel a másiknak és nem lehet hajcsár az egyik vagy a másik. Együtt lélegeznek, együtt szuszognak, együtt, egyszerre mozdulnak. Szeretném ezt az élményt átélni.

2015. november 14.

 Ma ugyan egyedül, de újra futottam. Az ősz utolsó napsütötte napjait éljük. Igaz szombat volt és dolgoznom kellett, de most már nem mehettem el úgy emellett a pár nap napsütés mellett, hogy nem használom ki, és veszem elő a futócipőmet, majd megyek ki a rakpartra kocogni egyet. Anyukám velem tartott. Erőt adott és lendületet. Az első tíz perc kegyetlen nehéz volt. Legszívesebben feladtam volna, de nem tettem. Végig az lebegett előttem, hogy a mai 40 perc edzésnek meg kell lenni.

A holtponton átlendültem. Utána már csak azt szerettem volna, ha kétszer oda-vissza lefutom a magam elé kijelölt szakaszt. Nem emlékeztem hány kilométer ez a szakasz, nem is sejtettem hány perce kocogok, csak mentem előre. Néha napnak háttal, majd a gyönyörű, erőt adó napsütéssel szemben. Melegítette a testemet, lelkemet. A technika ördöge persze kibabrált velem. Indulás előtt vettem észre, hogy nem töltöttem fel a telefonom és a Runtastic alkalmazás lehet nem fogja kibírni a végéig. 28 percnél fejezte be a mérést. Anyukámat az elején megkértem, ha lejár a 40 perc szóljon, mert nem szándékozom többet futni, de annyit mindenképp szeretnék. Emlékeimből sejthettem volna, hogy ennyi idő kb. 6 km futásnak fog megfelelni, hiszen fénykoromban kb. 30 perc alatt futottam egy Margit-sziget kört. Fejben azonban mégsem raktam össze az egyet meg a kettőt. A kütyü meg 28 percet és 4,33 km-t jelzet. Aztán persze ránéztem az órára és anyukámnak adtam igazat. Átlagoltam és megállapítottam, hogy kb. 6-6,5 km-t futottam 40 perc alatt.

Mi ez, hogyha nem visszatérés? 

Nincs mese. Futni kell. És tornázni. Heti 4x40 percet.

A cél adott. A motiváció megvan. Én pedig minden áldott nap tenni fogok azért, hogy napról napra egészségesebb, fittebb és boldogabb ember legyek. Ami pedig még erőt ad? Az a párom. Mert tudom, hogy ott lesz velem a célban. Együtt fogjuk elérni ezeket az álmokat és együtt fogjuk felépíteni a közös világunkat. No ezért éri meg nap, mint nap felkelni és tenni!

Holnap az izomláz nem marad el, de emlékeztetni fog arra, hogy ismét tettem egy lépést előre és ismét legyőztem önmagamat.

Husom husom, mondd meg nékem...

Jártatok már úgy, hogy csirkére gondoltatok, de pulykát mondtatok? Ma velem pont ez történt. Pulykát szerettem volna venni, de a csirkemell méretei jártak a fejemben. Gondoltam egy mell elég lesz a mai vacsorámhoz és holnapra is. Alkotok belőle valami finomat. Kolléganőm volt olyan kedves, hogy hozott nekem husit a piacról, mert én nem tudtam most vele tartani. Figyelmes és nem hagy éhen halni :) Amikor azonban megláttam a pulykamell méreteit, esett le a tantusz, hogy mit is mondtam.

Fél órával ez előtt a beszélgetésünk: 

- Biztos? Egy egész mellett?

- Persze. Az bőven elég lesz. Szeretném kipróbálni azt a receptet, amit (a másik kolléganőnk) tegnap hozott magával ebédre, aztán meg gondoltam főzök még pörköltet is.

Nem kérdezett többet. Én tudom mit csinálok, minek vitatkozzon.

 Aztán persze sokkot kaptam. 1300g pulykamell. Ez a mennyiség két hétig lenne elég nekem. Kétségbe nem estem, csak a fél családot körbekérdeztem mit kezdjek vele. Mivel mélyhűtőm nincsen ezért az az opció nem játszott, hogy örömömben megfőzöm az egészet pörköltnek és legközelebb, ha nincs időm főzni előkapom és megmelegítem. Tehát 530 g ment a szülői fagyasztóba, így a mai "mozgás" is megvolt és legalább apukámmal tudtam picit beszélgetni, aminek nagyon örültem. Eszmét cseréltünk a táplálkozásunkról. 2-es típusú cukorbeteg, köhöm köhöm... tehát volt kitől örököljem ezt az IR dolgot, de sebaj, mert tudtam neki jobbnál jobb ötleteket adni, amiket remélem most már meg is fogad. Utána minimális kanyart téve ellátogattam a közelemben nem rég nyílt nagy választékkal rendelkező bioboltba és végre vettem Tökmagolajat és még néhány apróságot.

Kicsit megcsúszva kezdetét vette a nagy giga főzés.

• Kerámia edényben sült hús omlettel leöntve
• Póréhagymás fokhagymás tejfölös uborkasaláta
• Pulykapörkölt
• Nyeles edényben lesütött pulykamell szelet pulykahúsfűszerrel és fokhagymával
• Köretnek pedig barna rizs.

Csak győzzem eldönteni mikor mit eszem. :)
Vacsorára a könnyed omlettes hús és a tejfölös saláta, amiből maradt még holnapra is, mivel vacsoravendég nélkül maradtam. Holnapra pedig ebédre a sült húst rizzsel és a maradék salival tervezem, aminek valószínű a kollégáim és a hallgatók nem fognak örülni, de olyan finom és egészséges, hogy nehezen állnék ellen a kísértésnek. A pörkölt pedig tökéletes ebéd lesz péntekre.

Gondolom kellőképpen felcsigáztam mindenki ízlelőbimbóját. Jöjjön az említett ételek receptje, elkészítési módja. (2 főre/ 2 étkezésre)

Kerámia edényben sült hús omlettel leöntve

• 2 szelet pulykamell
• 4 tojás
• fél doboz tejföl
• kis darab sajt
• bazsalikom
• só
• pulykahúsfűszer
• zsiradék (Omega 3-6 hidegen sajtolt olaj)

A kerámia edény aljába Omega 3-6 olajat löttyintettem. A két jó nagy szelet husit rátettem, majd meghintettem pulykahúsfűszerrel. Egy edényben felvertem a 4 db tojást, hozzáadtam a tejföl felét, bazsalikomot, sót tettem hozzá és reszelt sajtot, majd jól felvertem az egészet és ráöntöttem a husira. Sütőben addig sütöttem, amíg aranybarna nem lett a teteje.

Sajnos nekem régi típusú sütőm van, amin se hőfok szabályozó nincs, se egyéb funkciógomb, de szerintem 180°-on és alul-fölül sütéssel kb. 20-30 perc alatt készre sül.

(A fotó nem lett túl jó és elkezdtem már felszelni, amikor kapcsoltam, hogy azért le kéne fényképezni az alkotást.)

Póréhagymás fokhagymás tejfölös uborkasaláta

• egy fél kígyóuborka
• egy kisebb darab póréhagyma
• fél doboz tejföl
• 1 gerezd fokhagyma

A kígyóuborkát reszelőn vékony szeletekre szeltem, majd sóztam és pihentettem. Egy negyed óra elteltével jó alaposan kinyomkodtam a levét és hozzáadtam az addigra karikákra szelt póréhagymát, apróra szelt (nyomni is lehet) fokhagymát és alaposan összekevertem.

Pulykapörkölt

• kb. 30-40 dkg pulykahús
• közepes fej hagyma
• pirospaprika
• só
• bors
• köménymag
• zsiradék (sertés zsír)

A pulykahúst megtisztítottam és kockákra szeltem. A hagymát felaprítottam és kevés sertészsíron üvegesre sütöttem. Hozzáadtam az húst, megsóztam, majd fedő alatt kb. negyed órát főztem. Hozzáadtam a sót, őrölt fekete borsot, kevés köményt. A pirospaprikát óvatosan, hogy le ne kapjon és savanykás ne legyen, sűrű kevergetés mellett felöntöttem egy kis vízzel.

Nyeles edényben lesütött pulykamell szelet pulykahúsfűszerrel és fokhagymával

• 2 szelet pulykamell
• 1 gerezd fokhagyma
• pulykafűszersó
• zsiradék (olívaolaj)

A húsokat bepácoltam és kb. 20 percet állni hagytam, amíg a többi ételt előkészítettem. A zsiradékot felhevítettem, majd beletettem a husi szeleteket. Addig sütöttem, amíg szép színű nem lett és tökéletesen át nem sült.

Ezek után kérdezem én kedves blogolvasók, biztosan annyira borzalmas ez az IR diéta és a vele járó életmódváltás? Egészséges és finom ételeket eszünk, figyelünk magunkra és a szervezetünk minden jelzésére. A főzés mellett ma mozgásra sajnos nem jutott időm, de mivel ez az ételmennyiség 2-3 napra elegendő a következő napokban nem lesz kifogás és jöhetnek a 40 perc erősítő edzések, hétvégén pedig ha minden jól alakul akkor egy kis futás. Drukkoljatok!!! Kell még egy kis lendület, hogy felvegyem a nyúlcipőt.

Végezetül had osszam meg az "egyszeri" IR-es dobozait. Szerintem szép látvány még akkor is, ha a fotók mobilos silány minőségben készültek :)

Bon Appétit!

Szenvedélyek 1. - Tea

Van pár dolog, aminek nehezen állok ellen. Gyengeségem nem tagadom, inkább "megízlelem" édes ízét és megszagolom csábító illatát. Jó mélyet szippantok ebből a nedűből és elfogadom, már megint elcsábultam. Soha nem voltam még aromaterápián és nem is nagyon tanultam róla, de ahhoz nem kell semmilyen terapeuta, hogy tudjam minden, ami hat az érzékszerveimre a lelkemhez vezet és ott fejt ki valamilyen hatást.

Tehát mi az én szenvedélyem? Egy forró tea édes vagy épp fanyarkás illata, természetesen mézes vagy épp keserű száraz íze. Hangulatomtól és napszaktól függően. Párom lassan már megszokta és nem lepődik meg, ha ismét egy újabb tasak vagy doboz teával állítok haza. Nem mondom, az elején furcsállotta, és ráncoló homlokkal megjegyezte : "hiszen még el sem fogyott az előző..." Aztán szépen elfogadta. Nem tudok ellenállni a teáknak.

Kedvenc külföldi teaüzletem a Demmers Teahouse azonban úgy tűnik lekerült a No.1. helyről. Idestova hat éve vásárolok ott, de az áraik most már az egekbe szöktek, újabb törzsvársárlói kedvezménnyel nem rukkoltak elő, és annyival nem jobb a teájuk, mint más szálas tea bolté. A minőség persze változatlan, az ízek és a kedvencek megmaradnak, de a pénztárcám nem lett sajnos vastagabb. Bevallom a grapefruitos fekete tea és a Zöld Kimono néven szereplő ananászos zöld tea illa vagy a gyömbéresé verhetetlen. A Gumibogyószörp vagy más csodaneveken futó gyümölcsteái szintén mesések, de itt az ideje tovább ízlelni és új szerelem után nézni.

Két éve karácsonykor a Westendben egy teás standra lettem figyelmes. Ötletesnek tartottam, hogy teát töltöttek képeslapokba és vettem is belőle egyből, majd nagymamámat megörvendeztettem vele. Megkérdeztem merre van üzletük, de sajnos ekkor még nem sikerült nyitniuk egyet sem Budapesten. Sebaj, kivárom. A Hollán Ernő utca és csatolt övezetei igazi Gourmet környékké kezdi kinőni magát. Lássatok csodát egy éve ennek a teás standnak pont itt nyílt üzlete, ahova ma végre el is látogattam.

Mitől különleges a Luis teaház? 

Had idézzek a saját megfogalmazásukból, ami teljesen fedi a valóságot és az érzést, ami egy korty tea után átjárja az embert.

"A Luis Tea valódi szenvedélyből született. Egy csészében felfedezhetjük a több ezer éves végtelen keleti bölcsesség és a szüntelen változó szépség világát. Luis pontosan 2008-ban álmodta meg az új, minőségi, prémium magyar brandet, vagyis a Luis Tea Collections-t, melynek minden egyes darabja különleges alkalommá változtatja a szürke hétköznapokat. A körülöttünk lévő nyüzsgő világ egy szempillantás alatt elcsendesül. Ebben a harmonikus környezetben pedig eszünkbe jutnak az évekkel ezelőtti világrengető beszélgetések, a baráti diskurzusok, a délutáni teázások emlékei, a nagymama gyógyító teájának illata és élménye. A teázás szinte felér egy kalandos utazással, amelynek köszönhetően mi, magunk is többek leszünk. Egy forró tea ugyanis minden széppel, nemessel tölti be a lelkünket, gondolatvilágunkat, képzeletünket."

 Olyan messzire repíti a képzeletünket egy korty a Gondűző vitaminbombából, hogy hirtelen egy tavaszi kirándulásra képzelhetjük magunkat, amikor a természet kezd éledezni és a fák virágba borulni, friss fű illata tölti meg a levegőt és tisztító szellő simogatja az arcunkat miközben egy mezőn sétálunk át, hogy újra elnyeljen minket az erdő. Csendesen átölel és magába zár. 

Egyetlen hátránya a Luis Teaháznak az, hogy IR-esként nagyon oda kell figyelnem, a fantáziadús név mögött ne lapuljon egy hatalmas cukorbomba. Sajnos több teakeverék összetevőjében is megtalálható a cukor, vagy a glükózszirup. Viszont előny, hogy hatalmas a választék, barátságos az üzlet és kedves a kiszolgálás. Még egy zavaros, fárasztó nap után is, amikor lányos zavarodban ottfelejted a vásárolt holmi egy részét... És persze előny, hogy annyira közel van, hogy amikor észreveszed, hogy valami hiányzik, gyorsan vissza tudsz szaladni és az eladó megjegyzi, hogy ugyan megpróbált utánad menni, de addigra eltűntél... :) Végezetül az árérték aránya magasan veri a Demmers Teahouse kínálatát.

Ezek után nehéz megmondani mikor és hol kezdődött a szenvedélyes szerelem a teák és a teázás iránt. Talán nagymamám konyhájában a napraforgós bögrékkel. Amikor megtöltötte nagymamám forró vízzel a kézzel festett kerámia szépségeket és mindenki választhatott magának filtert. Majd órákig beszélgettünk és új ízeket kóstolhattunk. Egy kiadós csajos beszélgetés elengedhetetlen kelléke egy csésze forró tea vagy egy pohár bor ;)

Másik nagy "szerelmemről" a tusfürdők bársonyos és selymes illatú világáról majd máskor mesélek nektek. Addig is had ajánljam figyelmetekbe az Yves-Rocher legújabb illatát az almás-vaníliás tusfürdőt, testápolót, testpermetet vagy parfümöt. Jó atyám, akitől lehet a kifinomult szaglásomat örököltem erre már csak azt mondta: "A tusfürdő nem ennivaló. Milyen már hogy kedved támadna lenyalogatni?" Pedig hogy! Kedvem bizony! :)

Végezetül had zárjam mai bejegyzésem egy utolsó gondolattal, vagy mottóval a szenvedélyekről és az elcsábulásról:
Merj elcsábulni, merj az illatok világában elmerengni, mert egy igazi háziasszonynak is jár egy kis kényeztetés!

 

Húsok és amit tudni kell róluk 1.0

Ismét volt egy kis hús kalandom, ami miatt a fejembe vettem most már összefoglalom a hús részeit. Ha tapasztaltabb háziasszony lennék, - ami még nem vagyok - akkor gyorsan azt is lejegyezném melyik részéből mit lehet jól készíteni, de sajnos ennyire még nem vagyok profi. Viszont szívesen fogadom kommentben vagy privát üzenetben a gyakorló és régóta főző asszonyok és lányok megjegyzéseit, hogy a különböző ételekhez milyen husit vagy részeket ajánlanak. Ezért is kapta a bejegyzés az 1.0 kiegészítést.

Sertés

Sertés ritkán kerül nálunk az asztalra. Azt mondják a nagy okosok, hogy nem olyan egészséges, túl zsíros és akinek koleszterin problémája van - kinek nincs kb. - annak nem ajánlott. A dietetikus szakemberek viszont a változatos táplálkozást hirdetik, ahol még a disznó is megfér a tányéron.

A mi családunkban az első számú felhasználása a téli kocsonya készítéskor bukkan elő, aminél mindenképpen kell egy kis bőre, hogy jobban megkössön. Zselatint és hasonlatos mű dolgokat nem használunk, ezért nem nélkülözhető adatlék ehhez az ételhez. Amit legalább már megtanultam, hogy ebbe sertés fület és csülköt is szokott tenni anyukám. A karajból jó rántott húst lehet emlékeim szerint kisütni, a tarja pedig ismerős a felvágottas pultból a közeli ABC-ben. 

Hogy a sertés feje mire használható? Ez számomra rejtély. Ha vendégségben egy malacfej mosolyogna rám almával a szájában szerintem kifordulnék az ajtón. Tehát, ha egyszer meghívsz magadhoz és meg akarsz tréfálni tegyél ezzel egy próbát, de félek a végén vacsorapartner nélkül maradsz, mert tényleg kisétálok az ajtón... :)

De mielőtt elmenekülnék még pár szót szólok a tepertőről, ami szintén sertés "származék". A tepertő finom egy kis kenyérrel és lila hagymával. Igen ám, de aki laktózérzékeny legyen óvatos, mert a legtöbb helyen tejen pirítják, hogy szebb legyen a színe. És ha az érzékenységed nem enyhe, akkor lehet hogy a futásod sem lesz enyhe, amíg elérsz a legközelebbi mellékhelyiségbe. Jobb helyeken ki is írják, hogy TEJJEL készítették, de érdemes rákérdezni a hentesnél is.

Tyúk és Kakas

A tyúkot azért jól ismerjük. Levesből, sütve, főve, rántva. Levesbe kerülhet a nyaka, farhát, csirkeláb, melle, szárnya. Az asszonyok és nagymamák kis unokáik és gyermekeik legnagyobb elborzadására külön élvezetet találnak a csirkeláb szopogtatásában. Na ez az, amit szerintem én idősödve se fogok megkedvelni, de ízlések és pofonok. A csirkeszárny rántva már határeset. Jelenleg nem szeretem, nem enném meg, de lehet korral majd megkóstolom és megkedvelem, ahogy a máj iránti undoromat is szépen lassan kinőttem. Májról jut eszembe, hogy levesbe és lesütve is lehet fogyasztani a tyúk máját. Melle húsa a férfiak kedvence, amiért nem kell megküzdeni és sütve, főve, rántva is nagyon finom. A csirkecomb pedig a gyerekeké és a nőké. És még mielőtt megköveznétek, hogy micsoda diszkrimináció ez, hozzáteszem idővel nálunk ez is változott. Gyerek fejjel csak a combját szerettem, most inkább melles lettem én is, persze nem a szó tökéletes és szó szerinti értelmében, habár azért összességében panaszra nincsen okom. Vissza kanyarodva a tyúkhoz és csatolmányaihoz egy fél mondatot azért szólnék a kakasról is. A kakastöke pörkölt állítólag nagyon finom, csak igen drága. Gyermekkoromban egyszer nagy társasággal voltunk étteremben és az egyik "bácsi" kakastöke pörköltet rendelt. Amikor megláttam elborzadtam, hogyan képes megenni, de ő jó étvággyal elfogyasztotta az egész tányérral. Egészségére váljék. Egyék a gazdagok, meg akiknek bírja az ízlése és a gyomra. És ha kakas, akkor a tarajáról is szólni kell, mert állítólag ez is finom falat. Gondolom kitaláljátok az én véleményemet erről a mennyei mannáról...

  

 Marha

Sajnos a laktózérzékenységem óta a marhát sem bírom már úgy mint régen. Pedig azok a finom tatár beefsteakek, amiket apukám készített. Bele könnyezek olyan finom volt...

Fenséges levesnek, pörköltnek, sülteknek, gulyáslevesnek. Enyhén véresen, átsütve, hamburgernek...Soroljam még? Szerintem aki teheti és eheti, a marhát jól ismeri. Persze nem a szomszédra gondoltam, aki este tízkor is Lagzi Lajcsit hallgat vagy Győzike show-t néz, hanem arra, hogy kár több szót pazarolni most a marhára, pláne, hogy nem is ehetem. ;)

A húsokról 2.0-ra picit még várnotok kell. Ott írok majd a halakról, pulykáról és a még kimaradt finomságokról. Addig is küldjetek ötleteket, recepteket, hogy a felsorolt állatokból ti mit készítetek. Mely részekhez milyen receptet társítanátok?