KOVÁSZ – türelem, tisztelet, odafigyelés, jelenlét

Igényei: szeretgetés, babusgatás, becézgetés, simogatás, dédelgetés, langy meleg, de nem túl meleg hőmérséklet. Napi többszöri etetés, a szükségleteinek megfelelően. Folyamatos monitorozás.

Az elmúlt hetek izgalmában, szorongásában, félelmében megtanított arra, hogy befelé és rá figyeljek. A hírek olvasása és a folyamatos stressz okozta rossz közérzetet helyett izgatottan vártam, a következő lépést, majd az első kenyér készítését. Ebben segítségemre volt több kovászos csoport is és Szabi a pék videói. Hálás vagyok Bolla Zsuzsának, akit évek óta figyelek, hogy milyen csodaszép kenyereket süt. Ámulattal és pozitív értelemben vett irigységgel néztem a képről is illatozó kenyereit. Most pedig hálás vagyok neki, mert megosztotta a Kovász Labor Alapozó Facebook csoport indulását, aminek az első perceitől tagja lehetek. Rengeteg segítséget kaptam a csoporttagoktól. Köszönet Kiss Korminak a számos válaszért és finomhangolásért, Gál Péternek pedig a kovász matekért. A NAGYI KOVÁSZOS KENYERE kezdőknek is. csoportból pedig Béres Gyula bácsinak és Német Bálint Eszternek, akinek a videója alapján fogtam bele a kovászolásba.
Közösen, elindítottak egy új és ismeretlen úton, aminek minden pillanatát élvezem. Kihívás elé állít, megtanít jobban figyelni magamra és másokra. Azt hiszem emberileg, lelkileg most nagyon nagy szükségem volt erre a találkozásra.

1. kenyér

1. kenyér

Szabi A Pék útmutatása alapján készítettük az első két kenyerünket. Összesen 900 g liszt (500 g tk búza, 200 g rétes, 200 g fehér búza liszt) felhasználásával. A fehér búzalisztet átszitáltuk, majd a többi liszttel együtt összekevertük, 600 g kb. 40 fokos vízzel (forralt víz+ szobahőmérsékletű keverve) összegyúrtuk, 30 percig autolizáltuk.

180 g kovászt (tk búza és BL55) beleraktuk a dagasztott tésztába. Belegyúrtuk. Kicsit ragacsosabb volt a tésztánk, mint Szabinak a videóban. Kimértünk 21g sót és egy kupica vizet. Beleraktuk a dagasztásba. Elég sokáig dagasztottuk (felváltva :D ), de még mindig ragacsosnak éreztük. Kb. 20-25 percig tartott nekünk ez a folyamat. Kiolajoztunk egy tálat és beletettük a tésztát. Lefedtük és 30 percet pihentettük.

A készredagasztás után harminc percenként meghajtogattuk (kényeztettük) a tésztát, összesen háromszor. A köztes időben a kikapcsolt sütőbe raktuk középre a rácsra és alá pedig tettünk egy edény melegvizet. Ez volt a kelesztő. Az első hajtogatásnál picit szakadt a tésztnk, de szépen ablakosodott, végig látszottak a bubik, aminek nagyon örültünk. Az utolsó hajtogatás után 1,5 órát pihent a tésztánk.

Az idő letelte után a tésztánkat óvatosan az asztalra borítottuk és ketté osztottuk (nem mérleggel, de 50 g eltérés volt kb. a kész kenyerek között a végén). Újbeggyel átmaszíroztuk és feltekertük feszesen. Ezt megtettük az ellenkező irányból is. A kezünk élét az asztalhoz préselve, feszes gombóccá húztuk őket. (Itt annyi kiegészítés, hogy ketten készítettük a két kenyeret. Párom feszesebbre feszesítette a buciját, mint én.) Kilisztezett konyharuhába tettük a szép felével lefelé a szakajtóba (Egy-egy műanyag edénybe. Az övé alá tettünk egy lyukacsos olajcsepegtetőt, így tudott „levegőzni”). Betettük őket a hűtőbe, kb. 7 fokra

2. kenyerem

Reggel kb. 10 óra elteltével ellenőriztük őket. Az egyiket az esti elrakástól számítva 11 óra elteltével, temperálás nélkül sütöttük. Előmelegítettük a sütőt 250 fokra jénaival együtt, majd pár perccel a tálba helyezés előtt bevágtuk a kenyeret. 30 percig fedő alatt sütöttük, majd levettük a fedőt és 220 fokon 12 percig sütöttük, utána rácson még 5 percig. Összesen 47 percig. Eközben a másik kenyerünket kivettük a hűtőből, amikor levettük a fedőt a sülő kenyérről, így kb. 30 percig temperálódott. Közben még láthatóan növekedett. Amíg az üres edényt visszaforrósítottuk, addig megvágtam a tetejét és a sütési idők 25 perc fedővel, 20 perc fedő nélkül, 5 perc rácson alakultak.

Ha megkocogtatjuk az alját, nagyon szépen visszakopog. Recsegős szép hangja van, ahogy vágjuk a kenyereket. Talán picit kelhetett volna tovább, de első próbálkozásra talán nem is lettek olyan rosszak. Isteni finom mind a kettő és már el is fogyott az egyik kis buci.

Már bánom, hogy hűtőbe kerültek a kovászok, mert hamarosan újabb kis kenyérkét kéne sütnöm. Boltit ezek után?! Azt hiszem már értem, hogy aki egyszer elkezd kovászos kenyeret sütni miért szippantja be ez a világ ;)