Küzdelmek, kihívások, töltekezés - IR-es hétköznapok

Sűrű hetek vannak mögöttem, de végre van egy kis időm megosztani veletek legújabb alkotásaimat és tapasztalataimat.

Sajnos a stresszfaktor most emelkedetten volt jelen az életemben és IR szempontból nagyon nem kímélt meg. Először is fogytam 2 kg-t, ami az én helyzetemben jelentős és igen csak nem jó irány. Egy-két hónapja örültem a +2 kg "hízásnak" (izmosodásnak?), most pedig zuhanómélyrepülésben elkezdtem fogyni. Emellett előbb megéhezek. A sok futkosás, idegeskedés eredményeképpen hiába eszem tízórait 9 óra fél 10 fele, 11 órakor már érzem a hasamon, hogy valami nem kerek a történetben. A másik megfigyelésem, hogy amikor stresszesebb időszak van, hiába szeretnék időben enni - nem mindig érti meg a környezet - nálam 5 perc is számít és nem fér bele, a "de ezt még gyorsan elmondom" és ott ragadok még 20 percre szerű helyzetek. Nem... Amikor szólok, hogy mennem kell, nekem tényleg mennem kell. Különben leesik a cukrom, türelmetlen leszek, szédülök, jön a fejfájás, a gyomor fájás és társai. Arról nem is beszélve, hogy mostanában nem egyszer nem volt lehetőségem olyat enni, ami a diétámba beilleszthető. Barátokkal étteremben/kocsmázás alkalmával nem volt számomra kompatibilis étel. Azt gondoltam, rendben, most az egyszer "bűnözök" és hamburgert ettem sültkrumplival (utóbbiból keveset). Az eredmény éjszaka gyötrő rémálmok és másnap émelygés, éjszaka veszett szomjúságérzet. Persze mindehhez kimerültség is társult, ezért a rémálmok intenzitását részleteznem sem kell. Ez lenne most az elmúlt hetek összefoglalója és bevezetője.

A lelki pillér és a szervezetem működésének mostani bemutatása után jöjjön pár étel, amit az elmúlt hetekben készítettem, készítettünk.

A hibás és rossz táplálkozási paramétereken túl, édesanyám jóvoltából - aki figyel rám, és ugyan nem lakunk együtt, de gondoskodik rólam - azért IR barát ételeket is ettem.

Sült tarja lecsós gerslivel

Vacsora (mert mostanában kevés zöldséget ettem)

Tepsiben sült pulykamell zöldségekkel

Rántottás szendvics zöldségekkel (buci Jó kenyér zabos tk. zsemle)

Tk túrós palacsinta (mert már nagyon kívántam a palacsintát)

Sport téren most egész tűrhetően állok barátnőmnek (bérma anyukámnak) hála, mert heti egyszer szorgalmasan és kitartóan járunk Alakformálóra a Life1-be. Ezen kívül - igyekszem - minden héten legalább egyszer boulderezni is menni a Műfalra. Igaz, hogy most már "beindult" a sport része is az IR kezelésnek, de még koránt sem tartok ott, ahol kéne. Egy éve februárban mentem el Dr. Sipos Anikóhoz az MM-be és beszéltük át a teendőket, írta elő a kezelésemet. Fél évig sajnos sport téren nem történt előrelépés. Az értékek szépen lassan javultak, de a sport hiánya egyértelműen látszott a vérképemen. Egy ideig a stressz faktor csökkenni látszott, most újra emelkedik. Táplálkozásra igyekszem odafigyelni, fél évig grammra pontosan azt ettem, amit kell, mostanában sajnos ez is megcsúszni látszik. A hóhért február elején akasztják. Megyek kontrollra, terheléses cukorra és meg kell mondanom picit félek attól, hogy mi lesz az ítélet. Javulás, romlás vagy stagnálás.

Most még van egy hetem, hogy jobban odafigyeljek magamra. Persze az élet alakítja a forgatókönyvet, sok esetben nem én. Tudom, hogy egy hét alatt nem lehet csodát művelni és ez egy hosszú folyamat "ellenőrzése", ami február 7-én történni fog, mégis jó lenne visszafordítani a dolgokat a jó irányba.

Nem győzöm magamnak hangsúlyozni, hogy tudom mi a tét... Egészségesnek lenni, tünetmentesen élni, rosszullétek nélkül és egyszer majd, ha itt lesz az ideje, akkor probléma mentesen babát vállalni és nem rettegésben élni, hogy egészséges legyen, megmaradjon és minden rendben legyen. Azt is tudom, hogy felesleges egyelőre ezen rágódni, de ahogy közeledik a vérvétel időpontja és mostanában ahányszor ismét a régi tüneteim, rosszullétem éreztem, sajnos eszembe jutnak ezek a dolgok.

Igyekszem a lelki részt is erősíteni. Kikapcsolódni, kreatív alkotó hétvégéken nem agyalni. Hamarosan indul a varrótanfolyam is. Remélem új löketet ad. A tavasz is jöhetne már. A szürkeség, a sötétség, a szmogos város nem könnyíti a dolgunkat és nehéz pozitívnak lenni.

Az életem területén minden szinten új kihívások elé nézek. Meglátjuk hogyan fogom venni az akadályokat. Néha arra gondolok, hogy anyáink ennyi idősen nem azon küzdöttek, hogy az egzisztenciájukat építsék, hanem gyereket neveltek, pelenkáztak, bébi ételt főztek. Nem véletlenül mondják, hogy mindennek megvan a maga ideje és a mi generációnknál kicsúsztak ezek a fontos időszakok. Mire pedig gyereket vállalunk kérdés mennyire leszünk kifáradva vagy honnan tudunk új erőt meríteni életünk egyik legszebb feladatának új kihívásának. Pontosan ezért a hétvégének szentnek és sérthetetlennek kell lennie. Az sem véletlen, hogy a keresztények a vasárnapot megszentelt napként "tisztelik" és pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre használják - persze a dogmatikai ünnepnapon kívül. Legalábbis jó lenne, ha ez így lenne és nem csak üres mondat, hanem tartalommal bíró tényleges pihenőnap lenne.

Mindenkinek meg kell találnia azt a tevékenységet, ami őt feltölti és pihenteti is. Nekem most ez a horgolás és a varrás. Párom megkért, hogy egy ismerőse kisbabájának készítsek alvókát, magamnak sem fejeztem még be a jógaszőnyeget, és barátnőm anyukájának is szeretnék ajándékot készíteni. Közben pedig a varrást, az új szerelmet sem hanyagolni. A múlt heti három bevásárlótáskából kettőt ki kellett javítanom, de most már a bontás is remekül megy. Ezen kívül régen a sütés boldogított, ezért ma arra is fogok időt szakítani. Szüleim fekete erdő sütit rendeltek uzsonnára. Lehet erre a kérésre nemet mondani? :) 

Találjátok meg ti is azt az elfoglaltságot, ami feltölt titeket. Reméljük hamarosan jön a tavasz, de addig még szükségünk lesz egy kis tartalék energiára. Szép vasárnapot és jó pihenést, töltekezést kívánok!