Csak menj tovább*

*Lelki pillér következik. Ne olvasd el, ha csak sütésről, főzésről, takarításról, háziasszony létről szeretnél tájékozódni a blogon.

1,5 éve tudok az inzulinrezisztenciámról. 1 éve Dr. Sipos Anikó segít és terelget ezen az úton. Most 1 évvel a megismerkedésünket követően, és ezalatt az idő alatt a második terheléses cukor+inzulin vérvétel után, megállapította, hogy az értékeim nem javultak. Októberben volt egy kis pozitív elmozdulás, most azonban úgy néz ki, mintha nem, hogy javulnának a dolgok, de inkább romlottak volna. Természetes, hogy elkeseredtem, de tudom, nem tettem meg mindent a célom elérése érdekében. 

Táplálkozás szempontból az utóbbi időben engedtem a gyeplőn is és a grammokat sem vettem annyira szigorúan. A köztes étkezésekre, az ebédekre, a reggelikre figyeltem, de pont vacsora időben, ami az egész éjszakai pihenő és az inzulintermelés szempontjából oly annyira jelentős, sokszor bűnöztem. Hogyan és mivel bűnöztem? 1) nem ettem időben 2) nem tudtam mennyi ch-t eszem (pl. Szeráj gyrostál hol nagy, hol kicsi, vagy Hummusbár igaz tk pitával, de a csicseriborsó és a hummusz is számolós.) 3) tudtam, hogy nem lenne szabad, de megettem, mert nem akartam kilógni a sorból (barátokkal találkozások alkalmával pl. éttermi fehér bucis hamburger evés sült krumplival) 4) néha nem 2 dl bor, ha már borozunk, hanem 4-5 (köhöm köhöm tudom tudom...) + egyszer-egyszer barátokkal pálinka.... (ritkán, de azért volt ilyen is). Azt hiszem étkezés szempontjából mindenki láthatja, hogy elkövettem mindent, a romló eredményekért. 

Sport szempontjából szeptember óta igyekeztem összeszorítani mindenem és edzésre járni. Elkezdtem falat mászni. Heti egyszer azért fixen, oké mensis időszakban nem, néha a munka miatt is kimarad, de volt olyan, amikor akár a heti kettő edzés is összejött. Hosszas válogatás és próbálkozás után barátnőmmel és egyben bérma anyukámmal kiegészítő edzésként az alakformáló ugribugri mellett döntöttünk. Ez is néha kimaradt a fent említett okokból, de azért viszonylag fixnek mondhatóan beépült az életembe. Viszont a fent említett heti két edzés édes kevés az előirányzott négyhez képest. Szerettem volna és szeretnék futni. Talán jövő héttől ez össze is jöhet, az idő lassan kegyes lesz hozzám. Télen egyszer már eljutottam, hatalmas szélben...Utána meg is betegedtem. Most viszont ezen is változtatni kell, ahogy sok minden máson is.

Lelki pillér, és ami mögötte volt vagy van. Októberben nyugodt időszakom volt, igaz utána kitört a BME-ELTE "botrány", majd január végén új feladatkört is kaptam. Alig két hete, de teljesen felborult a "megszokott", "nyugodt" kis életem. A régi rossz munkahelyek után, itt jól éreztem magam. Tettem a dolgom, de most új kihívásokkal kell szembenéznem. Az indulás elég döcögős. Tudom, hogy képes vagyok rá, és át fogom látni a káoszt, a kérdés csak az, hogy mikor, és milyen áron. Remélem keveset fogok érte "fizetni", és gyorsan megoldódnak a mostani nehézségek. Más út nincs, csak menni előre. Lelki pillérhez tartozik az is, hogy templomba sem mentem az elmúlt hónapokban. Mondhatod azt kedves olvasó, hogy minek az, meg nem ezen múlik, de hidd el, sokat számít. Ha lélekben ott vagyok (és nem csak testben), akkor igenis, számít.

A válasz pedig mindezekre: az eredmény adott, változtatni kell, csak menj tovább, előre.

De nem ugyanúgy, mint eddig, mert annak látjuk, hogy mi lesz a vége.

1) Elfogadás. Talán ez megy a legnehezebben, de ez kell ahhoz, hogy a változás el tudjon indulni, létre tudjon jönni. Elfogadni, hogy ez az állapot most adott, de lehet rajta alakítani. Lehet rosszabb, de lehet jobb is. Csak rajtam múlik! A végén, nagy valószínűséggel cukorbeteg leszek, ezt késleltetni tudom, visszafordítani nem. Mondhatjátok, hogy negatívan állok a dolgokhoz, de ezek tények. Persze, ha a jó Isten úgy akarja, akkor bármit meg lehet akadályozni, de ne felejtsétek el, hogy ez egy olyan betegség (állapot), ami vissza nem fordítható, maximum lassítható, karbantartható.

2) Táplálkozz okosan és annyit, akkor, amikor kell - bűnözés nélkül! A gyeplőt nem szabad elengedni, még picit sem. Igenis grammozni kell, és újra lőni az étkezéseket. A mikor és a mit nagyon lényeges, főleg, ha az edzések is intenzívebben beindulnak. (No alkohol! Max. 2 dl és csak ünnepnapokon!)

3) Sportolj legalább kétnaponta, de lehetőleg mozogj naponta. A sportolást is át kell alakítani, viszont ennek van egy anyagi vonzata és határa is. Sajnos egy időre a falmászást lehet hanyagolnom kell, de csak időszakosan! Együtt minden nem fog beleférni a havi-kéthavi keretbe. Személyi edzővel edzés drága mulatság, de izmot kell építenem, ahhoz meg tudni kell, hogy melyik géppel mit, mennyit, hogyan gyakorlatozzak. Újra futni! Az legalább ingyen van és kiszellőzteti a fejem, nem mellesleg pedig, más izomcsoportokat dolgoztatok vele, mint az edzőteremben.

4) Lelkileg nem megborulni. A stressz a mindennapjaink része. Ezt csökkenteni lehet, de megszüntetni nem. Kitalálni, hogyan tudom csökkenteni... A barátságokat ápolni, hiszen rájuk most még nagyobb szükségem van lelkileg, mint valaha. Közben pedig a párommal, és a családommal is elegendő, minőségi időt tölteni. Mi az elegendő? Igazad van, annyit a következő hónapokban nem tudunk majd együtt lenni, ami "elegendő" volna. De azon dolgozhatunk, kis odafigyeléssel javíthatunk, hogy amikor együtt vagyunk, az tartalmas, minőségi idő legyen. Picit ki tudjak kapcsolódni majd a taposómalomból, és a közös célunkért mind a ketten, a magunk útján, együtt, de mégis sajnos külön előre fele haladni.

Végezetül, lezárásképp had mondjam azt, hogy van most már pár igen jó és kikapcsoló hobbim is. A kézimunka, amit olyan sokat dicsértem nektek nagyszerű elfoglaltság, mert muszáj közben észnél lenni, hacsak nem szeretsz bontani és újra kezdeni a dolgokat. Én nem szeretek. :) Tehát esténként horgolok, amíg látok - és van rá időm - varrok. A minap találtam egy vicces pólófeliratot, amivel le is zárnám ezt a nagyon lelkizős bejegyzést. Legköezelebb ismét háziasszony témát hozok, ígérem. De az is lehet, hogy sportot vagy varrást, esetleg egy új kipróbált receptet.

Ha van kedved, tarts velem.