Még júniusban írtam arról, hogy elkezdtem horgolni. Azóta szerelem, és egy jó kikapcsolódás lett ebből a csodás kezdetből. Egyik munkám sem tökéletes, de büszke vagyok mindegyik darabra, ami a kezem közül kikerült. Hogy miért? Mert én alkottam. Saját kezem munkája, időt és energiát nem sajnálva. Amíg a nyáron munkanélküli voltam - rövidebb hetek, hónapokig - gyorsabban tudtam haladni. Utána csak esténként, éjszakánként, vagy esetleg hétvégéken lopva szakítottam rá időt. A horgolásban az a jó, hogy nem tudsz elkalandozni, hülyeségeken agyalni, mert kezdheted elölről az egészet és bonthatod le akárhányadik sornál is tartasz. Számolni kell! Pontosan tudni hány szemet horgoltál egy körben, mennyit szaporítottál vagy fogyasztottál. Évekkel ezelőtt csak álmodoztam erről a tudásról, aztán gondoltam egyet és kihasználva, hogy nincs munkám megtanultam. Nem is olyan ördöngősség, mint elsőre gondoltam. Hozzáteszem a horgolós Facebook csoportokban megosztott alkotások mögött az én munkáim elbújhatnak, de imádom csodálni mások munkáit. Talán majd egyszer nekem is sikerül hibátlan babát, vagy bármi mást készíteni.
Mik készültek fél év alatt nálam és min dolgozom jelenleg:
Legelső munkám egy jegesmedve akart lenni Edward állatsereglete című könyvből, majd ezt követően csak ajándékba készítettem horgolmányokat.
Ahogy augusztusban beszámoltam róla a sok esküvőn kívül ismerőseink körében a gyermekáldások száma is megszaporodott. Szerettem volna saját készítésű ajándékkal kedveskedni, ezért első körben három alvókát készítettem.
Utána besűrűsödtek az események, mert még augusztusban elkezdtem barátnőm születésnapjára egy cicát, de sajnos csak októberre lettem készen vele. Új munkahely, sok feladat, néha hétvégenként is dolgoztam. Jó időszak volt, de sajnos a hobbimra és a kikapcsolódásra nem sok idő jutott.
A következő nagy projekt Karácsony volt. Rengeteg ajándékot kellett elkészíteni, hiszen ha már van egy új hobbim, miért ne kedveskednék minden családtagnak és barátnak egy-egy általam készített aprósággal. Végeredményként három cica (Apukám, Párom, unokaöcsém), egy hatalmas kosár (amibe édesanyám pakolhatja a selyemfestős holmijait), valamint jó pár Mikulás "kaspó" került ki a kezeim közül. Mindegyiket öröm volt készíteni.
Ahogy az a felsoroltak alapján, illetve a képekből is kiderül, saját részre még nem készítettem semmit. A legelső macit megtartottam ugyan, de nem ez volt az eredeti célom vele. Most valami olyat szerettem volna alkotni, amire szükségem is van, haladós, de praktikus és hasznos is. Évekkel ezelőtt vettem egy jógabérletet. Jó sok alkalmas volt és nagyon drága, de akkori munkáltatóm jóvoltából Szép kártyával fizettem, ezért nem érzékeltem annyira, hogy hiányozna a költségvetésemből ez az összeg. Szó mi szó, azért is vettem meg ezt a bérletet, mert adtak hozzá egy jógamatracot. Igen ám, de ez a jógamatrac évek óta porosodik, és egyre jobban fáj érte a szívem, hogyha így folytatódik, csak tönkremegy. Úgy döntöttem, akár milyen sok idő is, horgolok neki egy tokot. Előzetes számításaim szerint kb. 5 gomolyag fonalat fog elnyelni ez a kis cukiság, de remélem megéri az időt és az energiát.
Ennek a projektnek a volumene és az év végi számadás, majd a 2017-es újratervezés döbbentett rá arra, hogy tavaly szeretettem volna megtanulni varrni is. Halogattam, mert a tanfolyam sem olcsó, a gép sem az, és helyem sem sok van neki. Azzal vigasztaltam magam, hogy ha majd elkészül a ház, és lesz egy kreatív sarkom, akkor oda veszek egy gépet. Akkor biztosan lesz idő megtanulni varrni és sok szépséget készítek majd a gyerekeimnek.
A blog eredeti célkitűzései között szerepelt, hogy a háziasszony léthez, és annak ismereteihez nem árt, ha az ember lánya, asszonya úgy bánik a varrógéppel, mint egy doromboló kiscicával. Ahogy a horgolásnál, biztos vagyok benne, hogy a varrásnál is remek érzés, ha az általad készített holmit látod a családtagjaidnál, vagy rajtuk.
Nagy levegőt és bátorságot vettem, majd még december 31-én bejelentkeztem egy tanfolyamra, ami februárban indul és tegnap megrendeltem a varrógépemet is. Ha minden igaz, akkor holnap érkezik! Nagyon várom már, hogy kipróbálhassam és beszámolhassak nektek az első tapasztalatokról. A tanfolyam alatt lesz beszámoló az ott tanultakról is.
Örülök, hogy egyre több mindent el tudok készíteni, és bízom benne, hogy mire a "saját portámon" háziasszonykodhatok, addigra olyan tudással leszek gazdagabb, ami megkönnyíti az életet és még több melegséget visz az otthonomba és annak kialakításába. Ki tudja, lehet, hogy a függönyöket már én fogom megvarrni a ház ablakaira, és akkor ugye milyen hasznos, hogy nem halogattam tovább a tanfolyamot ;)
Nektek vannak ilyen halogatott álmaitok? Idén mit fogtok megvalósítani közülük?
Tartsatok velem és feszegessük idén együtt a határainkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése