Konyhatündér újra támad

Végre kezdek jól lenni. Néha még köhögök, hamar elfáradok, de úgy döntöttem anyukámmal, a világ legjobb kuktájával, hogy belevetem magam a konyhába.
Pénteken náluk vacsoráztam, amiből kisebb lelki összeomlás lett, mert megkívántam a sonkát, amit jó ízűen falatoztak, de nem tudtuk eldönteni, hogy vajon van-e benne laktóz vagy nincs. Sajnos annyira sok mindenhez tesznek tejet, hogy nehéz megmondani mi az, amit gond nélkül ehetek és mi az, ami esetleg tüneteket okozhat. Megoldásnak mindenesetre lassan el kéne fogadnom, hogy bizony a laktáz tabletta vagy csepp nem ördögtől való dolog és megtanulni használni, ha már az orvos felírja. Viszont ódzkodom tőle... Ha tehetem inkább, kerülöm a laktózos dolgokat. Most azonban, hogy már nem csak a laktózra kell figyelnem, hanem a cukorra is és arra miből mennyit eszem, a feladat nem is olyan egyszerű. Egyelőre sűrűn vannak hullámvölgyek és lelkileg nehezen viselem, ha a diétámból, vagy a táplálkozásomból valaki gúnyt űz. Párom szerint picit túlreagálom és nem kéne ennyire érzékenynek lennem a témára. Én azonban nem tudok szemet hunyni afölött, ha valaki - akár kedvességből is - viccet csinál abból, hogy "jaaaa te szegény, hát ezt sem eheted...?" vagy "óóóó és mit ehetsz egyáltalán, fényt?". Rendben, ezekben talán első olvasatra semmi negatívum nincsen, engem azonban mégis zavarnak a megjegyzések és a viccek. És néha az is, hogy mások jóízűen falatozhatnak, amíg én csak nézem őket. (Mondjuk én megvacsoráztam 6-8 között, ők pedig nem, vagy esetleg csak nasiznak.) Ezen még van mit dolgoznom :) Pont az ilyen és hasonló helyzetek miatt döntöttem el, hogy nem hagyom magam. Bebizonyítom, hogy igen ebben a táborban nem vagyok egyedül, hanem több ezer érintett van, aki orvosi előírásra diétázik és nem csak hobbiból, mert esetleg fogyni akar. Feltárom azt, amit már megtettek előttem olyan sokan, hogy igen a diétában is lehet finomakat és jókat enni. Néha bevallom őszintén meg sem bírom enni az előírt adagokat és úgy kell magam kényszeríteni, hogy elfogyasszam azokat.

Egy szó, mint száz megoldás kellett ide, de gyorsan. Valami, ami motivál, valami, ami megmutatja, hogy mások jó példával jártak előttem és segítenek a sorstársaikon, azoknak, akik még csak most küzdenek az első lépésekkel. Fél éve diétázom. Egyelőre nem számolom a szénhidrátokat, de nagyjából próbálom tartani az előírtakat. Karácsonyra, ahogy írtam (itt olvashatsz róla bővebben) megkaptam ajándékba Vrábel Krisztina könyvét, ami nagy segítség volt az első pillanattól, csak aztán megbetegedtem két hétre és most úgy érzem mindent kezdhetek elölről. A tornát (AVIVA) és a diétát, a többi mozgást és felépíteni az életem.

Vrábel Krisztina könyve, ahogy korábban is írtam már hiánypótló a maga nemében. El is döntöttem, hogy itt az ideje beszeretni a 2. részt és kipróbálni abból is néhány receptet.

Anyukámmal még pénteken megbeszéltük, mihamarabb megveszem a könyvet és vasárnap újult erővel vágunk bele a főzésbe és Konyhatündérré alakulunk, majd bevesszük főhadiszállásunkat, a konyhát.

Barátnőmmel még szombat délután el is mentünk a közeli Alexandrába, ahol nem csak két remek szakácskönyvet, de egy felnőtt színezőt is vettem magamnak, hogy én se maradjak ki a jóból. Majd ittunk a könyvesbolt kávézójában egy-egy jázminos lótuszvirág teát, ami isteni volt. Csinálhatnánk ilyet sűrűbben is ;) Az újdonsült szerzeményekkel pedig nagyon elégedett vagyok. Végiglapozva Krisztina új könyvét úgy éreztem most rögtön meg szeretném az összes receptjét csinálni és nem is olyan rossz nekem. Sőt igazából szerencsés vagyok. Az inzulinrezisztencia figyelmeztetett arra, hogy elfelejtettem szeretni magam és gondoskodni a testemről. Táplálnom kell azt és finom, egészséges ételekkel kényeztetni. A sportolás is azért fontos, hogy fitten, ruganyosan és egészségesen (!) tartsam magam.

A bőröm, a hajam, a szemem mind szebb és szebb lesz az új életmódomnak köszönhetően. Csak egy dolgot kell tennem. Kitartani és csinálni.

Minden előzetes tervünk ellenére, ma reggel úgy döntöttünk az új szakácskönyvből készítünk ebédet. Szüleim elmentek a Lehel Csarnokba bevásárolni én pedig addig kikevertem a Kisa Judittól tanult tönkölybúzás vajas kiflit. Mire megjöttek a tészta már dagadt az edényben. Végiggondoltuk a lépéseket és hogy ma még mit szeretnénk alkotni. Rozmaringos lepénykenyér (szintén Kisa Judit) és Fekete-erdő sütemény (Vrábel Krisztina 160  grammos szénhidrátdiéta 2. rész). Apukám cukra a mi hatásunkra csökkent, aminek nagyon örülök, még akkor is, ha nehéz vele és nem igen követi minden tekintetben az általam "előírtakat". Pedig mondanom sem kell, hogy akkor teljesen normálisak lehetnének az értékei és meg merem kockáztatni, a gyógyszer adagját is csökkenteni lehetne. No sebaj. Az is szép teljesítmény, ha néha rá tudjuk venni a jóra és velünk eszik ezekből az ételcsodákból.

Viszont ne csak csacsogjak, jöjjön pár kép is a mai menüről, hogy lássátok milyen finomakat lehet IR-esen is enni és készíteni:

Vrábel Kriszina 160 grammos szénhidrátdiéta szakácskönyv 2. részéből egy isteni finom tarjás padlizsános lecsó sütőben elkészítve.

Vajas tönkölykifli a tetején köménnyel és durvára őrölt sóval.

Készül a Fekete-erdő sütemény.

Alakul a házi tejszínhab.

Szintén Vrábel Krisztina 160g szénhidrátdiéta 2. rész - Fekete-erdő.

Rozmaringos lepénykenyér.

Mondja nekem ezek után bárki, hogy az IR diétában nem lehet finomakat és jókat enni. Mondja azt, hogy csupa lemondás az én életem. 

Lemondás? Igen, de miről is mondok le? 

A finomított cukrokról, az agyonízesített, agyon E-zett, és mű cuccokkal telenyomott ételekről.

Lehet igaza van a páromnak és a hozzáállásommal van a baj. Mert nem nekem kéne rosszul érezni magam a baráti összejöveteleken, vagy a munkahelyemen, mert ennem kell, vagy azért mert nem eszem velük, hanem már ettem. Nem nekem kéne búslakodni azért, mert nem ehetek sütit, vagy melegszendvicset, vagy egy pizzát kedvemre egy helyen.

Egyre több kávézó, étterem nyit Budapesten, vagy az ország különböző pontjain, amik az egészség jegyében alakították ki étlap vagy itallapjaikat.

Szeretek sütni és főzni, szeretem a finom ízeket, és nem szeretnék lemondani. Viszont egy olyan világ nyílt meg előttem az IR-nek hála, amiről álmodni sem mertem volna. Az ételek, a köretek gazdag választéka.

Ez az, aminek a szemem előtt kell lebegnie akkor, amikor valaki cikiz, mert laktózérzékeny vagyok és inzulinrezisztenciám van ezért nem ehetek  eszem meg bármit.

Szerintem nyertem. Hogy pontosan mit? Egy élhetőbb, egészségesebb és jobb életre lehetőséget.

Csak rajtam áll vagy bukik, hogy kezet nyújtok neki és ÉLEK a lehetőséggel vagy hagyom elveszni.

Én a küzdést válaszom és az életet. Magamért és a jövendőbeli gyermekeimért, akik bízom a jó Isten kegyelmében és segítségében egészségesen és természetes úton fognak megfoganni és világra jönni.

Ebben hiszek én.

A döntés mindig a mi kezünkben van. Merjünk jól dönteni és merjünk kiállni egy jobb és élhetőbb élet mellett.

Köszönöm nektek, hogy ismét velem tartottatok. Picit most lelkizősebb és kitárulkozó bejegyzést kaptatok, de ígérem a következőnél ismét visszakanyarodunk a háztartási teendőkhöz, vagy betekintünk a háztartási gépek világába. Mi hasznos és mi luxus vagy felesleges kiadás. Tartsatok velem legközelebb is.

Végezetül, hogy ne maradjatok recept nélkül sem, megosztom veletek a rozmaringos lepénykenyeret:

Hozzávalók:

300 g teljes kiőrlésű búzaliszt

150 g fehér búzaliszt

150 g rétesliszt

2 dkg friss élesztő

3-4 csapott teáskanál só

2 teáskanál aprított rozmaring (vagy por)

3-5 evőkanál olívaolaj

3-4 dl víz

Az összes alapanyagot alaposan összegyúrom egy tálban. A tésztának az állaga inkább nedvesebb, nokedli szerű legyen. (Lehet 3-4 dl víznél többet is felvesz ehhez!) Egy órát kelesztem, majd sütőpapíros tepsibe teszem. A tepsit előtte olívaolajjal kikenem. A tésztát belelapogatom, belenyomkodom a tepsibe kb. 2 ujjnyi vastagságúra. Ezt követően még hagyom egy fél óra órát kelni. Hideg sütőben 35 percig, előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük 200°-on, alul-felül sütő funkcióval. A tészta alkalmas pizzának is. Ekkor vékonyabbra nyújtsuk és 10 perc sütés után tegyük rá a feltéteket, majd süssük készre.

Bon Appétit :)